"Meghaltam. Láttam, amint a férjem a fürdőszobába húzza a testemet"

Vajon mi van odaát? Létezik a túlvilág? Meghalhatunk, vethetünk egy pillantást a titkokra, majd pedig visszatérhetünk az életbe? Vagy mindez csak illúzió, az agyunk játszik velünk, és semmi sem vár minket a halál után? Ezek a kérdések szinte minden egyes embert izgatnak. A kanadai Ontarióban élő Christine Lowe állítja: tudja a választ. Ő ugyanis egyszer már meghalt.

Látta a testét, majd a túlvilágon tett látogatást az asszony

A ma 56 éves Christine még 2001-ben élte át a halálközeli, testen kívüli élményt. Ahhoz azonban, hogy megértsük, min is ment keresztül, először meg kell őt ismernünk. Christine életét hosszú évtizedek óta keseríti meg az epilepszia: jelenleg havonta 30 görcsrohama van, az orvosok pedig már 20 éves korában közölték vele: csoda lesz, ha a 40-et megéri. Kijelentették ugyanis: vagy a rohamok közben szerzett sérülésekbe hal bele végül, vagy a gyógyszerekbe, vagy a szervei mondják fel a szolgálatot, esetleg egyszerűen lelkileg készül ki a több évtizedes, folyamatos szenvedéstől és öngyilkos lesz. Mondhatni: valóságos csoda, hogy még ma is életben van. Ebben azonban nagy szerepe van férjének, Russellnek is, aki immár 24 éve van mellette.

"Soha nem enged ki a látóteréből. Hozott már vissza a halálból újraélesztéssel, látott elesni és beverni a fejemet, vagy az arcomra zuhanni számtalan alkalommal" – magyarázta a The Sun oldalának a nő, hozzátéve: a dokik mindig csodálkoznak, amikor meghallják, hogy nem egy gondozóotthonban él, folyamatos ápolói felügyelet mellett. Férje egyébként bevallotta: már vagy 20 alkalommal hitte róla egy-egy rohamot követően, hogy ebbe most valóban bele is halt.

"Minden egyes roham után azt mondom, ismét majdnem meghaltam. Minden pillanatban egy szobában élem az életemet a halállal" – jelentette ki Christine, felidézve azt az esetet, azt a görcsrohamot, ami a legnagyobb hatással volt rá: ekkor ugyanis nem csupán abban biztos, hogy ténylegesen meg is halt, de abban is, hogy a túlvilágon tett látogatást. 

"Aztán egy alagútba kerültem. A következő, hogy a verandán ülők a nagypapámmal. Lenézek a kezemre, és hétéves vagyok újra. Aztán bumm! Újra a fürdőben vagyok, csapkodok, mint egy hal a parton" – idézte fel.