"Meghaltam és a mennybe kerültem - semmi sem olyan, mint amire számítottam"

Egy anya, aki korábban gúnyolódott a halál utáni élet gondolatán, azt állítja, hogy teljesen megváltozott a nézőpontja, amikor a villám lecsapott rá. Elizabeth Krohn egy houstoni zsinagóga előtt állt, amikor belecsapott a villám és azt állította, a mennybe került.  A villám még 1988-ban csapott le rá, amikor még 28 éves volt. Most elárulta, mit látott a túlvilágon.

Épp a zsinagóga felé tartott, egyik kezében egy esernyőt, a másikkal pedig kétéves fia kezét szorongatva, amikor egy pillanat alatt a világa a feje tetejére állt. Elizabeth így emlékezett vissza: „Elindultunk, és hirtelen hideg lett a levegőben. Olyan érzés volt, mint egy statikus elektromosság. A kezem pont előttem volt, lenéztem és azt gondoltam: »Ez hülyeség, nem szabadna így tartanom az esernyőt.« Amint arra gondoltam, hogy »engedd el, csak engedd el az esernyőt«, egy nagy villám csapott le az esernyő tetejébe.”

A villám miatt a mennybe került - ilyen a túlvilág

Nem sokkal később Elizabeth egy földön fekvő alakot pillantott meg, és felismerte, hogy a saját holtteste az. A villámcsapás miatt meghalt. A következő eseményekre visszaemlékezve a Coming Home YouTube-csatornának elmondta: „Amint rájöttem, hogy halott vagyok, egy fény jelent meg. A fény egészséges volt. Élő volt. A fény tudatos volt. És azt akarta, hogy kövessem.”

„Elvezetett egy helyre, amit kertnek neveztem. Nem olyan kert volt, amilyennek itt a földön képzelnénk. Nincsenek szavak, amelyekkel megfelelően leírhatnám azt a helyet, ahol voltam. Minden tökéletes volt. Ez a hely maga volt a mennyország.”

Majd beszélgetni kezdett Istennel, akinek olyan hangja volt, mint az egy évvel korábban elhunyt nagyapjáé. Azt állította, hogy ez a túlvilági találkozás mély megértést adott neki a tér és az idő kapcsolatáról. Elizabeth ezután választás elé került a következő lépéseit illetően.

Így emlékezett vissza: „Visszamehetsz, itt maradhatsz, volt egy gyönyörű ösvény a kertben, ami egy hegyvonulathoz vezetett jobbra. Úgy tűnt, ha úgy döntök, hogy maradok, akkor ezt az ösvényt választom a hegyeken át. Amíg ott voltam, minden olyan tökéletes volt, semmi olyat nem kérhettem volna, amire szükségem volt. Minden ott volt, amire szükségem volt. Miért mennék vissza?”

A nő azonban így folytatta: „Azt mondta, hogy többet terveztél ebben az életben. Lesz egy harmadik gyermeked, egy lány. Azt mondta, hogy már kiválasztott téged és a férjedet szüleinek. Vagy visszamész és befejezed. 28 éve benne vagy. Vagy újrakezdheted. Ez elég könnyűvé tette a dolgot. Vissza kell mennem, és be kell fejeznem a munkát.”

Miután magához tért, Elizabeth ismét az esőben találta magát, miközben a zsinagógából emberek siettek ki a segítségére. Emlékezett rá, hogy teljesen tisztában volt a történtekkel, de úgy döntött, megtartja magának, félve a gúnyolódástól.

Elizabeth-et azonnal kórházba szállították és három hónapig ágyhoz volt kötve, mert a villámcsapás miatt károsodtak a lábai, így a járkálás gyötrelmes fájdalmakat okozott neki.

Később megosztotta halálközeli élményét vallási vezetőkkel, de nem akartak hinni neki. Míg anyja lenyűgözve fogadta a beszámolót, a férje „nagyjából nevetett”, és azzal vádolta, hogy „elvesztette az eszét”. Házasságuk ennek ellenére további kilenc évig tartott, ezalatt megszületett harmadik gyermekük, egy lányuk.

Átalakult szemléletmódjára visszatekintve így magyarázta: „A halálközeli élményem teljesen megváltoztatta az életről, a halálról és a vallásról alkotott képemet... azt, ahogyan mindenről gondolkodom.”