„Hisszük, hogy a mi apró hősünk le fogja győzni ezt a szörnyeteget” – A daganatos beteg Elízia még csak egy éves, de már élete legnagyobb csatáját vívja

PUBLIKÁLÁS: 2025. június 03. 07:30

Minden szülő rémálma vált valósággá egy éve a Jobaházán élő Csapó család életében. A háromgyermekes házaspár, Zoltán és Zita nem adhatja fel, hiszen legkisebb lányuk, az egyéves Elízia élete a tét. A pici lány rosszindulatú daganatos beteg, a család most az emberek segítségét kéri a harcban, amit meg kell vívniuk.

Olívia, Zolkó és Elízia. Három tüneményes kisgyermek, akiknek a mindennapjaik a játékról, az összebújásról és a mosolyról szóltak, egy évvel ezelőtt azonban minden megváltozott. Zita, az édesanya a legkisebb gyermekkel, Elíziával volt várandós, amikor kiderült egy ultrahangon, hogy a szíve alatt hordott pici lány szervezetében van egy apró ciszta. Ekkor még pozitívak voltak az orvosok, azt mondták ez gyakori az újszülötteknél és majd felszívódik, csakhogy Elíziánál nem ez volt a helyzet. A cisztának hitt valami nem hogy nem tűnt el, de rohamosan növekedett: Elízia alig volt tíz napos, amikor először megműtötték Győrben. Ekkor derült ki, hogy a cisztának hitt elváltozás valami egészen más, olyasmi, amit egy szülő sem akar hallani: rosszindulatú daganat. A daganatos beteg kislány nagy harcot vív.

A daganatos beteg kislánynevében is hordozza, hogy mekkora hős

Győrből a kislány egyenesen Budapestre, a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára került. Innentől kezdődött Elízia igazi küzdelme, egy olyan harc, amelyhez túl kicsi, de mégis elképesztően erős.

Először a kismedencei daganatot eltávolították, majd elindult a kemoterápia. Jött négy megterhelő kezelés, egy újabb műtét. Októberre úgy tűnt, talán túl vagyunk a legnehezebb szakaszon: az MR és a tumormarker eredmények is kedvezőek voltak. De februárban jött az újabb összeomlás. A kontrollvizsgálat újabb daganatos aktivitást mutatott

– mesélt a Borsnak az édesapa, Csapó Zoltán. Elízia eddig összesen hét kemót kapott, mindezt egy év alatt, alig több mint egyévesen. A következő nagy csata, ami rá vár az őssejt-transzplantáció.

Mi még mindig csak nézzük őt, ezt az apró testet, ezt a csodálatos, bátor kislányt… és próbálunk nem összetörni. Az első pillanat, amikor meghallottuk a „Tűzoltó utcai klinika” nevét, már önmagában gyomorszájon vágott. Már a kapun belépni is fájt. Szülőként az első reakció: összetörsz. A következő: összeszeded magad. Mert nincs más lehetőség. Nem lehet nem bírni, amikor a saját gyereked élete múlik rajta

– nyilatkozott megtörten az édesapa, aki elmondta, hogy a testvérek lelkén is ott van a nyoma kishúguk betegségének. Bár Zolkó még csak négy éves lesz, így nem igazán érti mi történik körülötte, a hiányt ő is érzi, amikor az egyik szülő épp Elíziával van a klinikán. Nővérük, Olívia pedig hamarosan iskolába megy, így ő már pontosan tud és érez mindent.

- Mi, szülők, felváltva vagyunk Elíziával Budapesten. Egyikünk a kórházban, másikunk otthon próbál „teljes” szülő lenni. A gyerekeink hirtelen nagyot nőttek – az élet nem kérdezett, készen állnak-e – tette hozzá Zoltán.

Elízia nevét mi választottuk. Tudatosan. De csak később tudatosult bennünk a „nomen est omen” azaz „nevében a sorsa”: „az elysiumi szigetekről való”. A görög mitológiában a hősök szigete ez, azoké, akik a legnagyobb csatákat vívták meg, és méltónak találtattak a békére. A daganat, amivel Elízia küzd, teratoma. A szó jelentése görögül: „szörnyeteg”. Egy hős és egy szörnyeteg. Ez a mi történetünk. És mi hiszünk benne, hogy a mi apró hősünk le fogja győzni ezt a szörnyeteget

– vallja az édesapa.

Őssejt-transzplantáció vár a kislányra

Elízia gyógyulásának esélye az orvosok szerint 95% fölötti. Ez a szám azonban nem csökkenti annak a súlyát, hogy ehhez az esélyhez egy pokoli nehéz úton kell végigmennie a családnak.

Ez az út fájdalommal, kimerültséggel, vérvétellel, műtétekkel, infúziós csövekkel, hányással, sírással és újrakezdéssel van kikövezve. És minden lépésnél ott a szorítás a mellkasban, amit csak az ismer, aki már állt gyermeke kórházi ágya mellett, és tehetetlenül nézte, ahogy egy törékeny kis test küzd az életéért

– mesélte a szívszaggató történetet Zoltán, ami számukra a mindennapokat jelenti. A szülők most nem törődve azzal, hogy mekkora harcot kell megvívniuk, azon vannak, hogy mindent megadjanak gyermekeiknek, amire szükségük van. Ez azonban nem csak lelkileg de anyagilag is megterhelő.

Már nem az számít, mennyibe kerül valami. Csak az, hogy szükség van-e rá. És mindenre szükség van. Heti több alkalommal utazunk Budapestre saját autóval, mert tömegközlekedés szóba sem jöhet, mert Elíziának nincs immunrendszere. A benzinköltség, kocsi javítás, parkolás, étkezés és szállás mind nagy anyagi terhet ró ránk. Miközben a gyermeked az öledben félálomban, betegen, tűszúrásokkal a testében pihen. És közben próbálod számolni, meddig tart ki a pénz

– vallott őszintén Zoltán, akinek gondolatait csak az értheti igazán, aki családfenntartóként volt már hasonlóan fájdalmas és nehéz helyzetben. A családnak ráadásul otthon elő kell teremtenie egy steril szobát is Elíziának, hiszen az őssejt-transzplantáció után a kicsi lány semmilyen kórokozóval nem találkozhat. És ez sem olcsó.

- Nem lesz védelme. Nem lesz semmije, csak mi, a családja. És az a négy fal, amit most próbálunk biztonságossá tenni. Ezért kérünk most segítséget. Nem különleges bánásmódot, nem luxust. Csak egy olyan otthont, ahol Elízia újra gyerek lehet. Nem beteg, hanem kislány, aki túlélte és aki hazajöhet végre – tette hozzá Zoltán, akit családjával együtt egy álomkép motivál. Olívia, a legnagyobb gyermekük álma ugyanis az, hogy ha Elízia meggyógyul, akkor együtt kagylókat gyűjtenek a tengerparton. A szülőket ez a kép motiválja, miközben készülnek az őssejt-transzplantációra, aminek pontos időpontja még nincs, de már folynak az előkészületek.

A cél ott van előttünk: egyszer kimondani azt a szót, amit most még csak suttogni merünk – „meggyógyult”. És bízni benne, hogy ezt az utat soha többé nem kell újra végigjárnunk

– zárta gondolatait az édesapa, aki minden segítségért és adományért nagyon hálás.