Udvariatlanság vagy a szervezet vészjelzése? Ezért ásítunk valójában

• Egy ősi reflex miatt ásítanak az emberek.
• Ásítás közben összetett folyamatok zajlanak a testben.
• Több oka is van annak, hogy miért ragályos az ásítás.

A fáradtság jele? Unalmat sugalló? Az ébredés utáni pillanatok kötelező eleme? Gyakorlatilag mindegyik, amiből jól látszik, mennyire összetett dolog az ásítás. A jelenségre ma sincs egyöntetű válasz, csupán néhány logikusnak tűnő feltételezés a kutatóktól. Ezek azonban nagyon jól körülírják, miért ásítunk. 

Vajon miért ásítunk?

Az ásítás egy ősi reflex, egyben összetett izommozgás, ami akaratlanul tör ránk, nehezen kontrollálható vagy nyomható el. Amikor kinyitjuk a szánkat, a légutak kitágulnak, a környező izmok pedig megnyúlnak és megfeszülnek. Mindez csupán pár másodpercig tart, mégis fontos jelentőséggel bír. A folyamat a jelenlegi tudományos álláspont szerint a szervezetünk egyfajta válasza, és több fontos funkciója lehet.

Mi történik ásítás során a testben?

Az ásítás okait még ma is vizsgálják a szakértők, eddigi elméleteik szerint a reakcióra az agy felébresztése miatt lehet szükségünk. Az ásítás képes aktiválni a gondolkodószervet, nem véletlenül jelentkezik az inger akkor, amikor úgy érezzük, elfáradtunk, álmosak vagyunk, vagy épp unatkozunk, azaz nincs, ami fenntartsa a figyelmünket. Ilyen állapotban azonban – főleg ha dolgozunk, illetve egyéb halaszthatatlan tevékenységet végzünk – a szervezetünknek komoly erőfeszítésbe kerül, hogy fenntartsa a környezettel a kapcsolatot. Ezen a ponton jön a képbe az ásítás, ami segíthet abban, hogy éberebbek tudjunk maradni. 

Míg korábban a szakemberek azt gondolták, az ásítás fő funkciója az oxigén bejuttatása a szervezetbe, ma már nem tartják a hipotézist. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az oxigénhiány nem idéz elő több ásítást, mint normál esetben, ráadásul a magzati korban a köldökzsinóron át elegendő oxigénhez jutnak a babák, így felesleges lenne ásítaniuk.

Miért ragadós az ásítás?

Mindenki tudja, mi történik, ha valaki mellettünk ásítozik, ha a tévéképernyőn vagy egy fotón látunk ásító embert: a reflex átragad ránk, és szinte azonnal megérkezik az inger. Mindez nem véletlen: bizonyos elméletek szerint az ásításnak egyfajta kommunikációs, valamint csoportszinkronizációs funkciója, ugyanakkor jelzésértéke is van a környezet számára, ám mindez csupán másodlagos funkció. Ettől függetlenül igaz lehet, hogy az ember hajlamos tudat alatt lemásolni azoknak a viselkedését, akikhez közel áll. Ezt a pszichológiában tükrözésnek nevezik.

A kutatók szerint az empátiának is köze lehet ahhoz, hogy az ásítás ragályos. Úgy tűnik, hogy minél empatikusabb valaki, annál nagyobb valószínűséggel tapad át rá a reflex, ami kevésbé kapcsol be a neurodivergens embereknél, vagyis azoknál, akiknek nehézségeik vannak a társas interakciókkal. Mindemellett nagyobb az ásítási inger esélye, ha a már említettek szerint valamelyik szerettünket látjuk így, ami szintén az empátiára utal. Külön érdekesség, hogy a 6 év alatti kisgyerekeknél még nem ragadós az ásítás, ennek oka, hogy az empátia később fejlődik ki.

Tudj meg még többet a témáról, és nézd meg ezt a videót is:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: