Kevés olyan gyerek van, aki soha ne nyúzta volna még a felmenőit egy kis gyorséttermi ennivalóért. Az enyémek se kivételek ez alól. Kivéve, amióta megtanultam hamburgert készíteni házilag, mert azóta azért nyúznak.
Ritkán járunk étterembe az öt gyerekkel.
De ez persze nem jelenti azt, hogy ne szeretné(n)k azokat az ételeket, amely egy gyorsétterem étlapján szerepelnek. A rántott hagymakarika nagy sláger itthon, szívesen esznek tortillába tekert grillezett csirkét sok-sok zöldséggel (főleg kukoricával meg paradicsommal) megspékelve, de azért az abszolút favorit a hamburger. Mi más is lehetne? Na persze, hogy sült krumplival és mindenféle szósszal és a non-plus ultra, ha még limonádé is van hozzá.
A hamburger olyan egyszerű éteknek tűnik és az is, ha az alapanyagokat nézzük meg az összeállítást, de valahogy mégsem szokott olyan jól sikerülni az itthoni változat. Próbálkoztam már nagyon egyszerű recepttel és nagyon bonyolulttal, de egyik sem hozta az általam várt ízt. Na, nem a gyorséttermi ízvilágra gondolok, hanem, amit magamban hozzátettem a hamburger szóhoz.
Ezért örültem meg nagyon, amikor aKőeccerűblog írója, Ágnes egy hamburger recepttel jelentkezett a Te&én a konyhában sorozatba. A blog nevéből sejthető volt, hogy valami nagyon egyszerű receptet kapok a kezeim közé és úgy is volt, és végre-valahára az ízére sem lehetett egy szavam sem.
Ágnes szerint egyjó recept megmondja, hogy mely összetevők alkotják a lelkét, és hogy melyek a “kiegészítők”, vagyis a variálható elemek. Ezen felül elárulja a kis titkos fogásokat is, például, hogy mitől is lesz friss, puha a tortilla lap.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.