Az elhízást szokás manapság a fejlett társadalmakban terjedő járványként jellemezni.Kialakulásában egyaránt szerepe van az öröklődésnek, az anyagcserének, pszichés, illetve szociális tényezőknek.
Régóta ismert a kóros mértékű elhízás, illetve egyes betegségek kockázata közötti összefüggés. Kit tekintünk kóros mértékben elhízottnak? Milyen tényezők játszanak szerepet az elhízásban?
Elhízásnak nevezik a test zsírtartalmának túlzott mértékű felszaporodását. Jellemzésére vezették be a BMI (body mass index = testtömeg index) fogalmát, amely a kg-ban mért testsúly és a méterben mért testmagasság négyzetének hányadosa. (Vagyis, ha valaki 65 kg és 170 cm magas, akkor az ő BMI-je 65 / (1,7X1,7) = 22,49).
Ha a BMI 25-30 között van, akkor túlsúlyról, ha meghaladja a 30 kg/m2-t elhízásról beszélünk. Az elhízás mértékével arányosan növekszik a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága, (amely a vérnyomás növekedésének, a vérzsír-szint fokozódásának, valamint a csökkent glükóz-toleranciának a következménye) illetve egyes daganatok kockázata.
Vizsgálatok bizonyították, hogy szoros összefüggés van a hasra lokalizálódó (,,alma típusú") elhízás és a koszorúér-betegség kockázata között, amit a BMI-nél jobban jellemez a derék körfogat (illetve a derék- és csípő-körfogat egymáshoz viszonyított aránya).
Az elhízás kialakulásában genetikai és életmódbeli tényezők egyaránt szerepet játszanak. Érdekes felvetés a ,,takarékos gén"elmélete, mely szerint abban az időben, amikor az emberek élelemhez jutása esetleges volt (vadászó, halászó életmód), a súlytöbblet, a ,,takarékos gén" jelenléte szelekciós előnyt jelentett. Vagyis a ma élő emberek, az akkori túlélők leszármazottai lehetnek.
Ikervizsgálatok (egypetéjű- tehát azonos genetikai állományú, de eltérő környezetben nevelkedett ikrek), illetve ázsiai származású de Európában vagy az Egyesült Államokban letelepedett emberek vizsgálata világított rá a külső tényezők szerepére.
A főként zöldségféléket, gyümölcsöket, sovány húsokat vagy tengeri halat tartalmazó ázsiai konyha mellett normál testalkatú emberek a nyugati étkezési szokások hatására elhíztak, megbetegedési kockázatuk is ezzel arányban nőtt.
Hasonló módon eltérőnek találták az azonos genetikai állományú, de más-más környezetben nevelkedő ikrek testalkatát is. Az egyén étkezési szokásait befolyásolja a társadalmi pozíció (a szegényebb csoportra jellemző mennyiségi táplálkozás a minőségi helyett), a szociális, kulturális szokások (magyar konyha, illetve az ünnepekhez kapcsolódó étkezési szokások: disznótor, ünnepek, lakodalom, keresztelő, halotti tor stb.).
Egyes kultúrákban a ,,teltkarcsú" nők a férj társadalmi pozícióját erősítik, de hazánkban is sok helyen a ,,jól fejlett" kislányokat tekintik ,,egészségesnek". Különösen fontos megemlíteni a táplálkozás pszichés aspektusait.
Tekintettel arra, hogy az élelem gyakorlatilag különösebb erőfeszítés nélkül (gondoljunk a korábbi vadászó-halászó ősök beszerzési esélyeire), korlátlanul (évszaktól, napszaktól, területtől függetlenül) rendelkezésre, áll, a táplálékbevitel gyakran meghaladja a valós szükségletet.
A napjainkat jellemző mozgásszegény életmód (autó, lift, TV-nézés) mellett gyakori az ,,unalom-evés", a depressziót ellensúlyozandó csokoládé-imádat (amelyet találóan jellemez az angol ,,chocoholic" kifejezés), az étkezések közötti nassolás.
Érdekes ellentét figyelhető meg a nyugati társadalmak által kívánatosnak tartott szépségideál (izmos, kisportolt), illetve a társadalom ,,vívmányai" által kínált mozgásszegény, ,,kényelmes" életforma között. A frusztráció, az ,,elérhetetlenség" érzése pedig ugyancsak az ,,alternatív örömforrások" keresésére ösztönzi az egyént, növelve az elhízás kockázatát.
Az optimális testsúly kiszámításához használható a BMI (a cél, hogy a testtömeg index 25 alatti legyen), de talán egyszerűbb, ha a testmagassággal kalkulálunk. Kívánatos, hogy a testsúly legyen a testmagasság - 100.
(A fenti példa alapján egy 170 cm-es egyén ,,kívánatos testsúlya" 70 kg lehet.) Optimális testsúly az így kapott érték 10%-kal csökkentett értéke. (vagyis 70-7= 63 kg). A fogyás akkor lesz tartós, ha a havi testsúly-csökenés 1-2 kg-os, vagyis tíz kg ,,plusz" leadásához optimális esetben 5-10 hónap szükséges.
(Prof. Császár Albert Obezitás-nincs megoldás? c. cikke nyomán Orvostovábbképző Szemle XVI. Évf. I. szám)
Nyilvánvaló, hogy tartós testsúlycsökkentés csak életmód-változtatással érhető el. A gyors és gyakran szélsőséges diéták növelik az úgynevezett ,,jojo-effektus kockázatát". Azonos kalóriabevitel mellett a sok szénhidrátot, de kevés zsírt tartalmazó, illetve a zsírban gazdag, de szénhidrátot alig tartalmazó diétákkal azonos testsúlycsökkenést lehet elérni, és a kockázati tényezők csökkenésében sem sikerült kimutatni jelentős különbséget.
Kívánatosnak tartják a korábbi kalóriabevitel napi 500 kalóriával történő csökkentését, illetve a fizikai aktivitás fokozását. Gyógyszerek alkalmazása a testsúly-csökkentésben csak átmenetileg ,,a diétához való hozzászokás" idejére ajánlott. Amennyiben a kívánatos súlyvesztés 120-130 kg körüli, vagy e feletti sebészi megoldás ajánlott.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.