Emlékek kötetbe gyűjtve - a scrapbook története

Hol van már a szokványos régi emlékkönyv? Manapság a scrapbook a divat - de mi is az a scrapbooking, és hogyan készül?

Ki ne emlékezne a gyermekkori emlékkönyvekre, amelyek kézről-kézre jártak az osztályban, és mindenki otthagyta benne a keze nyomát valamilyen rajz, vers, kedves üzenet formájában? Nos, a scrapbook csak annyiban hasonlít erre, hogy abban is van rajz, de többségében emlékezetes tárgyak, nyomtatott dolgok és fényképek kerülnek bele, amelyek elhelyezhetők a könyvben. Nem olyan, mint egy fotóalbum, de ahhoz is hasonló. A scrapbook családi és baráti történetek emlékhelye. Gyakran díszes, és naplószerű leírásokat is tartalmaz. Manapság a scrapbooking széleskörben alkalmazott szokás és népszerű időtöltés az Egyesült Államokban.

De honnan is ered a scrapbook-készítés? A scrapbook saját kezűleg készül. Már a 15. században voltak előzményei. Az Angliában népszerűvé lett hétköznapi kötetek arra törekedtek, hogy különféle információkat vegyítsenek: recepteket, idézeteket, leveleket, verseket és így tovább. Mindegyik különleges és egyedi volt, elárulta készítőjének érdeklődési körét.

A barátság-kötetek a 16. században lettek kedveltek. Ezek az albumok a modern évkönyvekre emlékeztettek, ahová a barátok, mecénások beírták a nevüket, titulusukat, rövid szövegeket vagy illusztrációkat hagytak benne az album tulajdonosának kérésére. Gyakran európai utazások szuvenírjeként készültek, és helyi emléktárgyakat, helyi művészek kézműves alkotásait is tartalmazták.

Az 1570-es években vált divatossá, hogy színes lemezeket - amelyek népszerű jeleneteket ábrázoltak, így például a velencei karnevál kosztümöseit - is beletegyenek. Ezeket a lemezeket, melyek megfizethetőek és elérhetőek voltak, nem árusították, mint emléktárgyakat egy adott eseményről - specifikusan az album díszítését szolgálták. 1775-ben James Granger Anglia történetét jelentette meg a scrapbook-hoz hasonló formában: a kötet végén számos üres oldal volt, amely lehetővé tett, hogy a tulajdonos saját emlékeivel egészítse ki a könyvet, ezzel egyedivé téve azt. A szokás, hogy a kötetet „személyesebbé” tegyék, a „grangeriziálás” nevet kapta.

A barátság-albumok és iskolai évkönyvek - melyek elsősorban a nők körében voltak népszerűek -, a 18. és 19. században váltak közkedveltté. Lehetővé tették, hogy tulajdonosaik megosszák egymással irodalmi ismereteiket, valamint dokumentálják személyes emlékeiket - korábban ez nem volt elérhető számukra.

A modern fotográfia megjelenése az első tartós fényképpel kezdődött, melyet Joseph Nicéphore Niépce 1826-ban készített. Majd a fotográfia egyre szélesebb körben elérhetővé vált - George Eastman papírfényképei által az 1880-as évek végén, majd a Kodak Brownie tömeges előállításának köszönhetően. 1900-ban a gyermekek által is könnyen kezelhető fényképezőgép még inkább lehetőséget adott arra, hogy az átlagember is elkezdhesse berakosgatni fotóit a scrapbookjába.

A réges-régi scrapbookokban a fényképek általában sarkokkal szerepeltek (ezek rögzítették őket), valamint jelölésekkel, amelyen fel volt tüntetve, hol és mikor készült a kép, ki látható rajta. Gyakran szerepeltek a scrapbookban újságkivágások, levelek is.

Manapság jóval könnyebb dolgunk van, ha kedveljük a kreatív hobbikat, és scrapbookot szeretnénk saját kezűleg készíteni: rendkívül egyszerűen juthatunk kinyomtatott fényképekhez, számos apróságot ragaszthatunk, illeszthetünk ebbe a különleges emlékkönyvbe. A scrapbook nemcsak „gazdájának” nagy élmény - akár a készítése, akár később a nézegetése -, hanem ajándéknak is kiváló. Ha tehát kell egy kreatív ötlet, ne habozzunk, scrapbookoljunk! Évek múltán az ember a kedves emlékeknek örül legjobban!