Az orrfújás helyes elsajátítása sokszor a cipőfűzés nehézségével vetekszik. A helyes orrfújás megtanításával számtalan későbbi betegségtől óvhatjuk meg a gyerekeket. A szülők feladata a megfelelő technika elsajátíttatása. Általában másfél, 2 éves korától fogva kezdi el önállóan fújni az orrát, de vannak szülők, akik még ekkor is besegítenek. A gyerektől is függ, mennyire gyorsan lesz önálló.
A kicsik többsége még a száján veszi és fújja ki a levegőt, az orrát szinte nem is használja. Ezért nehéz megtanítani az orrfújást. Egyes szülők a kicsi száját befogják az egyik kezükkel, hogy ne tudjon azon keresztül kifújni levegőt, így az orrán át távozhat. Az orron át távozó levegőt egy asztalra helyezett toll elfújásával lehet bemutatni a picinek.
Orrfújás közben azorrnak csak az egyik nyílását szabad egyszerre befogni, majd kifújatni a levegőt, aztán a másik nyílást befogni, s a szabad orrlyukon fújatni egyet. A műveletet állva kell csinálni.
Ha mind a két nyílást befogjuk, az orrban lévő váladék a nyomás miatt felpréselődik az arcüregbe, valamint a középfülbe, ami nagyon könnyen arcüreggyulladást, vagy középfül-gyulladást okozhat. A két orrlyuk nyitottságát nem szabad túl gyorsan sem váltakoztatni, amit a gyerekeknél eléggé gyakran láthatunk. El kell magyarázni nekik, hogy az nem jó úgy, s mutassuk meg a helyes technikát.
A szipogás is káros, mikor a lurkók nem használnak zsebkendőt, hanem mindig visszaszívják a váladékot. Egyrészt a szipogó csemete környezete számára nagyon irritáló tud lenni, másrést a gyermek negatív nyomást hoz ezzel létre az orrüregben, így a váladék feljutása az arcüregekbe, a középfülbe gyulladáshoz vezet. A szülőnek le kell szoktatnia erről gyermekét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.