Szomorú vagyok, mert anyu is az

A legújabb kutatások szerint nagyobb eséllyel lesznek depressziósok azok a kisgyerekek, akik ritkábban mosolyognak, kevésbé bújósak és általában kevésbé hajlamosak a jókedvre.

A Pittsburgh és a Michigan Egyetem kutatói szerint a túl sok sírás és a negatív érzelmek domináns jelenléte mellett a kevés mosolygás és a jókedv hiánya is jelentheti azt, hogy a gyerekek nem képesek megbirkózni a depressziós gondolatokkal. "Meglepő módon a depressziós rendellenességek sokkal inkább kapcsolatba hozhatók a visszafogottan jókedvű viselkedéssel, mint az állandó szomorúsággal" - nyilatkozta Nestor Lopez-Duran, a Michigan Egyetem pszichológus professzora.

A nemrég a Journal of Child Psychology című szaklapban ismertetett kutatás során 140 anyukát és 202, 0 és 9 év közötti kisgyermeket figyeltek meg a kutatók. A gyerekeket két csoportba osztották: azokra, akiknél az édesanyánál előfordultak már depressziós tünetek, és azokra, akik édesanyjánál még nem. Ezek után a gyerekek különböző feladatokat kaptak, amelyek pozitív vagy érzelmi negatív visszajelzést váltottak ki belőlük.

Az eredmények szerint - bár a depressziós anyukák gyermekei ugyanannyi negatív érzelmi hatásnak voltak kitéve, mint a többi gyerek -, a pozitív visszajelzések sokkal ritkábbak voltak, a gyerekek tehát kevesebbet mosolyogtak és kevésbé voltak jókedvűek. Az édesanyák depressziós tünetei miatt nagy a valószínűsége, hogy a gyerekek is hasonló tüneteket mutatnak majd. "Mindenesetre fontos, hogy a pozitív érzelmek hiányát legalább olyan figyelmeztető jelnek vegyük, mint az állandó sírást és szomorúságot." - mondta ezzel kapcsolatosan a professzor.