Szülni tudni kell.. akár kétszer is

A szülés előtti néhány nap a kismamának áldás és átok egyben. Egy kuklamus kismama klaviatúrájából tudhatjuk meg, hogyan jutott el Ő az első ?nagy találkozásig?.

Mennyi ideig vártam, hogy elfolyjon a magzatvizem. Nyár volt és rekkenő hőség. Férjemmel minden nap kirándultunk, fellépcsőztünk délutánonként a várba, a Citadellára. Kipróbáltam, hogy tudok-e még bukfencezni (és tudtam), sőt egyszer hasra is estem, igazán nem szándékosan. Semmi sem történt.

10 nap túlhordás után indították be a szülésemet, és mivel nullára voltam kitágulva, Foley-katéterrel. Az orvos nem tudta ötödszörre se felhelyezni ezt a gumicsövet, és míg ő segítségért rohant, addig a szülésznőnek sikerült. Azonban nem maradt szabad keze, így én fecskendeztem bele, vagyis magamba a vizet, amitől 4 cm átmérőjűre dagadt a katéter. Súlyt kötöttek a végére, lefektettek egy ágyra, melynek átvetették a rácsán, és meg kellett szülnöm a Foleyt.Itt még nevettem, elképzeltem, hogy a súlytól megfeszülő gumicső hatására hova fog elrepülni elsőszülött Foleym, ha egyszer végre kibújik. Vajon mit takar az a sok kép a szemközti falon? Foleyhoz nem fűztek gyöngéd szálak, megszületése után kidobták.

Burokrepesztés és fájáshiány következtében egy jó adag oxytocin fagyasztotta arcomra a mosolyt, és ezt 10 órás erős vajúdás és táguláshiány követte. Sógornőm és férjem nélkül ott is pusztultam volna, legalábbis ez volt az érzésem. Eközben..

A cikk folytatását a kuklamu.hu oldalon olvashatják