Az alvásgyógyítás fiatal, úgy félszáz éves tudományterület. Korábban a neurológia, a tüdőgyógyászat, a fül-orr-gégészet, a pszichológia és más intézményesült diszciplínák hatókörébe tartozó bajokat speciális szempontból, az alvás felől kezdték el vizsgálni.
Az alvással foglalkozó szakorvosok, a szomnológusok leggyakrabban specializálódott neurológus szakorvosok, és feltételezéseik szerint a fejlett országokban a felnőtt lakosság mintegy 25-30 százaléka érintett valamiféle alvásbetegséggel kapcsolatban. Nagyjából 120-féle rendellenességet különböztetnek meg az American Academy of Sleep Medicine által készített 1997-es, ma is alkalmazott osztályozási rendszerben (International Classification of Sleep Disorders - ICSD).
Sokféle betegséget regisztrálnak,a klasszikushorkolástólkezdve az időzóna-váltási szindrómán és az alkoholfüggő elalváson át az alváshoz kapcsolódó epilepsziáig. E betegségek alvástól független bajoknak (mondjuk az alkoholizmusnak) a tünetei éppúgy lehetnek, mint komoly rendellenességek, például az epilepszia kiváltói.
Alvás és ébrenlét szimbiózisában mindkét állapot milyensége alapvetően függ a másikétól. Ebből egyenesen következik, hogy a helyes diagnózis legalább kétféle haszonnal járhat: kezelhetővé válnak addig ismeretlen betegségek, amelyekre hajlamosak vagyunk, vagy már szenvedünk is tőlük; illetve a speciálisan alváshoz kötődő problémák elhárításával nemcsak egyszerűen jobban alszunk, de megelőzhetünk további komplikációkat is.
Az egyik legszembetűnőbb jelenség, a kóros nappali aluszékonyság (hiperszomnia) a felnőtt lakosság 4-15 százalékát érinti. A nyilvánvaló és jelentős életminőség-romlás, illetve munkahelyi problémák mellett igen nagy a kockázataaz úgynevezett elalvásos autóbalesetnek. A World Sleep Day magyarországi szervezete, az Első Magán Alvásdiagnosztikai Központ, amely a Benyovszky Orvosi Központban működik, az alvás világnapjára időzítve (március 20.) közleményt adott ki az elalvásos balesetek megelőzéséről. Ebből az derül ki, hogy a haszongépjárművek okozta balesetek 20-30 százaléka vezethető vissza alvással kapcsolatos problémákra.
Az ébrenléti zavarok megállapításában segíthet az öntesztelés, de ismertek másféle, érdekes orvosi tesztek, melyek során a betegnek egy nap során többször kell egy sötét szobában, ágyban fekve engedelmeskedni - a vizsgálat típusától függően - két különböző utasításnak: "Aludj el!" "Ne aludj el!" Az alváshajlam mérésénél (Multiple Sleep Latency Test) nyolc perc, az ébren maradás képességének tesztjénél (Maintenance of Wakefulness Test) 18 perc a szintidő. Aki ennél hamarabb elalszik, annál valami nem stimmel.
A hiperszomnia kiváltó oka ugyanúgy lehet a rosszul beállított ún. biológiai óra ("a cirkadián ritmus zavara"), mint a depresszió és persze a pia, a cigi, a gyógyszerek, de végül is minden, ami a pihentető alvást gátolja: elsősorban az alvási apnoe és a nyugtalan láb szindróma (restless legs syndrome - RLS). Utóbbi a második leggyakoribb mozgásbetegség és a harmadik leggyakoribb oka a krónikus alváselégtelenségnek. Nehéz felismerni, mert a beteg az alvás közbeni lábmozgást nem érzékeli, legfeljebb a gyakori megébredéseket.
Az RLS diagnosztikus alaptünete a lábban érzékelt rossz érzés, amely mozgatásra átmenetileg enyhül, nyugalmi állapotban és estefelé pedig súlyosbodik. Az Egészségügyi Minisztérium irányelveiben tucatnyi gyógyszer mellett alváshigiénés tréninget (csak enyhe esetben), vasterápiát és a végtagok elektromos vibrációs ingerlését ajánlják a nyugtalan láb kezelésére.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.