Magassarkúval a pestis ellen? 5 mai divattrend, amit járványoknak köszönhetünk

A mostani világban is tapasztaltuk, hogy egy járvány képes mindent felforgatni – maszkok, fertőtlenítő, kesztyű. De ez nem újdonság. A történelem során több olyan divattrend is született, amit valójában a betegségektől való félelem, vagy azok hatásai alakítottak ki. Néhány közülük mára teljesen ártatlan – és hatástalan–, elegáns kiegészítővé változott – pedig anno egész más célt szolgált.

Divat és túlélés – így formálták a járványok a trendeket

1. Magassarkú: a korabeli túlélőfelszerelés

Ma egy magassarkúban tipegő nő a divatot képviseli – de az 1600-as évek Európájában ez a ruhadarab szó szerint életvédelmi eszköz volt. Az utcákat akkoriban szemét, ürülék, döglött állatok lepték el. Az emberek azt hitték, hogy a betegségek – például a pestis – a rossz levegőből, szagból terjednek, és a talaj közelsége veszélyes.

Ezért jöttek a minél magasabb sarkak, amikkel el lehetett kerülni a „kosz-szintet”. Akinek pedig nyílt seb volt a lábán – ami akkoriban nem volt ritkaság –, az így elkerülhette, hogy fertőzött mocsokba lépjen. Egy praktikus ötletből így lett a magassarkú. Ma már divat – de régen szó szerint az egészség egyik záloga volt.

2. Paróka: a szifilisz egyik leple

Az 1700-as években a szifilisz szinte járványszerűen terjedt Európában. A betegség egyik tipikus tünete a hajhullás volt – amit sokan próbáltak eltakarni. Így lett hihetetlenül népszerű a paróka.  

Aki tehette, dús, fehérre púderozott műhajat viselt. Nemcsak azért, hogy státuszát kinyilvánítsa, hanem hogy eltakarja a kopaszságát. A paróka így lett a tisztaság és az „érinthetetlenség” szimbóluma – miközben pont a betegséget próbálta elrejteni.

3. Sápadt bőr: a beteges lett a menő

Ez is egy járványos korszak öröksége. Régen, ha valaki barna volt, az egyet jelentett azzal, hogy kint dolgozik a napon – azaz paraszt, cseléd vagy jobb esetben földműves. A nemesek kerülték a napfényt. A sápadt bőr azt jelentette: megengedheted magadnak, hogy otthon maradj, távol a piszoktól, emberektől, fertőzésektől.  

Ezért használtak fehérítő porokat, – csak hogy bőrük minél fakóbb legyen. A sápadtság nemcsak divat volt, hanem társadalmi üzenet.  

4. Rövidebb szoknya, csinos cipő – köszönjük, tüdőbaj

A 19. században a tuberkulózistól (tüdőbajtól) való félelem miatt egyre rövidülni kezdtek a női szoknyák. A félelem vezette az embereket: ne hozd be a lakásba a fertőzött port. A hosszú, földet súroló szoknyák könnyen felkaphatták az utcai koszt, így praktikus lett a rövidebb ruha – és ezzel együtt a szép cipő is hangsúlyossá vált. Innen indult a cipődivat egyik aranykora.

5. Kalap, mert a himlő nyomait el kellett rejteni

A himlő sem maradt ki a divatformálásból. Aki túlélte a betegséget, gyakran maradtak hegek az arcán. A gazdagabbak kalappal, fejfedővel, fátyollal próbálták ezt eltakarni – főleg a nők. A fejfedők aztán státuszszimbólummá váltak, sőt, a túlélés egyik csendes jelei lettek.

Divat vagy védekezés? A történelemben ez a kettő gyakran kéz a kézben járt. Amit ma stílusnak nevezünk, az régen lehet, hogy a túlélés egy formája volt. Ki tudja – száz év múlva mit gondolnak majd a mostani trendjeinkről? 

Nézd meg az alábbi videót:

Az alábbi cikkeinket se hagyd ki: