A hegymászás agykárosodást okoz?

Valószínűleg sosem gondolnánk - mégis, spanyol kutatók szerint a hegymászás károsíthatja az agyat, a nagy magasságokban fellépő oxigénhiány és hypoxia következtében.

A hegymászók alapvetően egészséges embereknek gondolják magukat - mindenki más is ezt hiszi róluk. A hegymászás előnyeivel tisztában vagyunk. Lehet, hogy egy hegymászó mégis veszélyben van, és nem a sporttal járó, köztudott kockázatok miatt? Spanyol kutatók szerint a hegymászás hátrányaival is szembe kell néznünk. Egy 2006-os tanulmány, melyet Nicolás Fayed, Pedro J. Modrego és Humberto Morales készített, és a Scientific American tavaszi számában publikált, felfedezte, hogy 35 magas-hegymászó MRI-vizsgálata - beleértve 13 olyat is, akik a Mount Everest-et is megjárták -, egy ember kivételével agykárosodást mutat, valamint agysejt-veszteséget az oxigénhiány és a hypoxia miatt, amely a nagy magasságoknak köszönhető. Még azoknak a hegymászóknak is volt agykárosodása, akik nem tapasztalták az akut hegyi betegség tipikus tüneteit, így a fejfájást, hányingert, szédülést, fáradtságot, és úgy tűnt, jól alkalmazkodnak a körülményekhez.

Az agykárosodás még alacsonyabb magasságokban is valószínű!

A Himaláját megmászott hegymászók mellett a tanulmány az Aconcogua meghódítására vállalkozottakat is vizsgálta - 6962 méter magas, nyugati féltekén található hegycsúcs, valamint a 4810 méter magas Mont Blanc hegymászóit az európai Alpokban. Jelentős számú hegymászónak volt agykárosodása a viszonylag alacsony magasságokban is.

R. Douglas Fields neurobiológus, a National Institutes of Health (NIH) munkatársa úgy fogalmazott, „a tanulmány azt sugallja, nem szükséges ahhoz túl nagy magasságokban lenni, hogy a visszafordíthatatlan agykárosodás megtörténjen.”

Van megoldás?

Ahhoz, hogy az agysejteket a hegymászók megvédjék, minimalizálni kell a nagy magasságokban töltött időt. Ha a magasság miatti tünetektől kezdenek szenvedni, ereszkedni kell, és mielőtt nagyobb magasságokba érnek, érdemes „akklimatizálódni”.

Dr. Fields arra figyelmeztet, hogy agykárosodást lehet szenvedni 14 000 láb tengerszint feletti magasságtól, elég pár napot ott tölteni - mivel az emberi testet nem ilyen radikális változásokra tervezték. Egy magas hegy megmászása előtt néhány napot mérsékelt magasságokon kell eltölteni - meg kell engedni a szervezetnek és az agynak, hogy hozzászokjanak a kevesebb levegőhöz.