Szurkolunk egy kis kötődésért

Tudósok szerint a lelkes sportrajongás többet nyújt puszta szórakozásnál. A kutatók kimutatták, hogy azok a szurkolók, akik egy bizonyos csapatnak drukkolnak, vagy ami még jobb, kimennek a mérkőzésre, és együtt szurkolnak a hasonló preferenciájú rajongókkal, sokat nyerhetnek mentális egészségük szempontjából a szociális kötődés érzéséből.

"A legfontosabb dolog, amit az emberek a szurkolás révén elérhetnek, egyfajta hovatartozás- illetve kötődésérzés" - állítja Edward Hirt, az Indiana Egyetem pszichológia professzora. "A hasonló irányú ragaszkodás különös köteléket hoz létre az emberekben. Kapcsolatot érezhetünk azokkal, akik ugyanannak a csapatnak szurkolnak, mint mi, és olyan bajtársiasságot tapasztalhatunk, amely túllép önmagunkon."

Monty Rodrigues jól ismeri ezt a jelenséget. A New Hampshire-i pénzügyi elemzőnek bérlete van a New England Revolution futballcsapat mérkőzéseire. Szurkolóként a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságra is elutazott, hogy végigizgulja az USA-Anglia mérkőzést. Szerinte a meccsen a rajongók szinte eggyé válnak a csapattal. Szurkolóként rengeteg barátot szerzett, akikkel egy sör mellett megünnepelhették a pusztán a sport révén kötött barátságot.

Ráadásul bármelyik fociszurkoló elmondhatja, hogy a szurkolók még jobban érzik magukat, ha gyõz a csapatuk. A kutatások szerint a nyertes csapat rajongója a "tükröződő dicsőségnek" nevezett jelenség következtében sokkal jobban érzi magát egy nagy meccs után. Hirt az 1990-es években az Indiana Egyetem baseball csapatának rajongóinak az ellenkező nem vonzó képviselőinek fényképeit mutatta, és arra kérte őket, mondják meg, milyen esélyük lenne randevúra. Csapatuk győztes mérkőzése után a szurkolók optimistább válaszokat adtak, és ez más tevékenységekre, például különféle játékokban tanúsított ügyességre is igaz volt.

A kutatások azt is kimutatták, hogy az önbizalom növekedése mögött a pszichológiai ok mellett fiziológiai magyarázat is rejlik. Több kísérlet is bizonyította, hogy a férfi szurkolók tesztoszteronszintje csapatuk győzelme után megemelkedik, veresége után viszont csökken.

Érdekes, hogy a "tükröződő dicsőség" megmagyarázza ugyan a győztes csapatok tetemes szurkolótáborát, arra azonban nem ad választ, miért tartanak ki egy csapat mellett rajongói egy hosszú vereségszéria után is. Hirt szerint az igazi, kitartó szurkoló olyan rokonságot érez a többi szurkolóval, akikkel együtt örül a csapat sikerének, és együtt sír a sikertelenségén, ami nem hasonlítható máshoz. A szurkolók már-már perverz büszkeséget éreznek hűségük miatt, és valóságos dicsőségnek érzik, hogy a nehéz időkben is kitartanak csapatuk mellett, nem úgy, mint a "köpönyegforgató" szurkolók.