Fénynélküli félelem

Azt tudjuk, hogy a fény befolyásolja a hangulatot, arra azonban most derült fény, hogy a félelemérzetünket is befolyásolja.

A biológusok és a pszichiáterek régóta tudják, hogy a fény befolyásolja a hangulatot, azonban a Virginiai Egyetem munkatársai arra világítottak rá, hogy szintén alapvető szereppel bír a félelemérzés és a nyugtalanság befolyásolásában.

Brian Wiltgen, Ignacio Provencio és Daniel Warthen félelemérzést célzó kutatásaik során arra keresték a választ, hogy a fény miként befolyásolja az emberi pszichikumot és a magatartást. A Proceedings of the National Academy of Sciences augusztusi számában közölt tanulmány egérkísérletes modellben mutatta ki, hogy az intenzív éjszakai fény növeli az állatok félelmi és nyugtalansági szintjét - hasonlóan ahhoz, hogy a nappali sötétség emberek esetén eredményezi ugyanezt.

Régóta ismert, hogy a fény nagymértékben befolyásolja a szívritmust, a cirkadián ritmust, az ébrenlét és alvás váltakozását, az emésztést, a hormonális egyensúlyt, a hangulatot, illetve egyéb biológiai folyamatokat. Jelen tanulmány a tanult félelemre gyakorolt hatását próbálta megfejteni. A félelem egy igen fontos reakció, mely segíti az embert a veszélyes és káros szituációk megoldásában - ezt nevezzük tanult félelemnek.

Ugyanakkor létezik öröklött félelem is - például a nagy zajterheléssel, hirtelen mozgással, illetve a magassággal szembeni válaszreakció. Azonban a túlzott rettegés különböző fóbiákhoz vezethet - becslések szerint az Egyesült Államokban 40 millió ember küzd ilyen betegséggel.

Ismert, hogy a fény befolyásolja a tanulási folyamatot, és a memóriát. Így merült fel a kérdés, hogy van-e hatása a félelmi reakcióra. A nem megfelelő reakció számos pszichiátriai betegségben megfigyelhető, például nyugtalanság esetén, pánik-szindrómában, speciális fóbiákban, poszttraumás stresszben. A vizsgálat eredményei a jövőben akár az ilyen betegségekre adott terápiás lehetőségeket is befolyásolhatják.

A kísérletet egy egyszerű kondicionáló módszerrel vezették be: az állatok egy egyperces hangot hallottak, melyet két másodperces elektrosokk követett - így alakult ki a pavlovi reflex, vagyis az egerek a hang megjelenéséhez a sokkal társították. A hangot hallva a jelentkező félelmi reakció összekuporodó tartásban, és csökkent mozgásban nyilvánult meg - hasonlóan a ragadozó keltette válaszhoz. Ugyanakkor az állatok fényterhelésének növelése intenzívebb reakciót váltott ki, míg a csökkenés enyhüléssel járt.

Ez azért lehetséges, ugyanis a fényben a ragadozó állatok nagyobb fény mellett jobban észreveszik az egereket, emiatt óvatosabban viselkednek. Genetikailag módosított állatok segítségével ugyanakkor azt is sikerült kimutatni, hogy az érzelmi reakciót mind a szem ideghártyáján lévő csapokról, mind a pálcikákról induló jelpálya befolyásolja.