Műtét helyett: Előzze meg a gerincsérvet!

Egyre több felnőtt szenved gerincsérvben, vagy kínozza állandósult hátfájás. A civilizáció egy újabb átka, pedig kellő tudatossággal megelőzhető vagy csökkenthető az elváltozás.

Amióta az ember két lábra állt, azóta folyamatosan gerincfájdalmak kínozzák - szokták mondani az ortopéd orvosok, és nem is állnak annyira távol a valóságtól. A gerinc ugyanis a test legfőbb tartóoszlopa, vagyis ha csak sétálunk, már akkor is sok teher nehezedik a csigolyákra, nem beszélve arról, amikor cipekedünk, hajolunk, egyéb megerőltető mozgásokat végzünk.

Pontosan az extra terhelés miatt kell nagy hangsúlyt fektetni a megfelelő ágyra, mert alvás közben nemcsak általában véve pihenjük ki magunkat, hanem a napközben igénybe vett ízületek, izmok, és legfőképp a gerinc is regenerálódik, felkészül az újabb nap megpróbáltatásaira. Az ülőmunkát végzőknek különösen oda kell figyelniük a helyes testtartásra és a megfelelő ülőhelyre, ha nem szeretnének néhány év múlva állandósuló gerincfájdalmaktól szenvedni.

Előfordulhat, hogy szokatlan terhelés vagy egy rossz mozdulat hatására a gerincet alkotó csigolyák közti porc puhább része „kitüremkedik”, és ha nincs, ami ezt kordában tartsa, vagy rövid időn belül korrigálja, akkor a porc duzzanata állandósulhat, ez folyamatos gyulladáshoz, végül betokosodáshoz vezethet, ami ráadásul a gerincben futó idegeket is nyomja: ilyenkor beszélünk gerincsérvről.

Nem véletlen, hogy megelőzésképp elsősorban a rendszeres mozgást javasolja minden szakember. Ha ugyanis a gerincet körülvevő, megtámasztó izmokat és inakat megerősítjük, akkor jelentősen lecsökkenthetjük annak az esélyét, hogy - ahogy a köznyelvben mondani szokás - „kiugrik” valamelyik csigolyánk. Minél rugalmasabbak a tartószalagok, annál ellenállóbb lesz a gerinc a megerőltetéssel szemben.

Fontos tudni, hogy ha már kialakult a deformáció, nem szabad tovább erőltetni a hátat, ilyenkor mielőbb forduljon gyógytornászhoz, aki vízben végzett gyakorlatokat fog mutatni, ott ugyanis terhelés nélkül lehet erősíteni a gyenge tartóizmokat. Nagyobb kockázatnak vannak kitéve azok, akiknek eleve adott már valamilyen gerincdeformitás, például gerincferdülés, csigolyaelcsúszás, hisz ilyenkor az egyes porcokra nehezedő terhelés nem egyenletes, könnyebben fog kimozdulni is.

A gerincsérv bár kialakulhat hirtelen is, de gyakoribb a hosszú időn át tartó helytelen tartás vagy rossz fekhely, ilyenkor a hát folyamatosan és egyre erősebben „figyelmeztet”, hogy baj van, valamin változtatni kell. Ha már kialakult az elváltozás, akkor sem kell mindjárt a sebészhez szaladni, minél korábban fordulunk gyógytornászhoz, aki megtanítja a hátizom-erősítő gyakorlatokat, annál könnyebben fog visszahúzódni a kitüremkedett porc, és annál inkább megelőzhető egy újabb becsípődés. Érdemes ezekre odafigyelni, mert a műtét után, bármennyire is tökéletesen végzi el a sebész, már sosem leszünk olyanok, mint előtte.