Megfázás vagy asztma?

Az alsó légutak krónikus gyulladásával járó asztma sok esetben „álarc” mögé bújik; ha például gyermekünk időről időre megfázik, és makacs tünetei az antibiotikumok hatására sem szűnnek meg, elképzelhető, hogy nem csupán egy időszakos betegséggel, hanem asztmával állunk szemben!

Az óvodáskorú apróságok számos légúti vírusfertőzésen esnek át, egyetlen őszi-téli időszakban akár 4-5 alkalommal. Ez egyfelől „szükséges rossz”, hiszen szervezetünk a kórokozókkal való találkozáskor „tanulja meg”, hogyan kell védekeznünk ellenük. Ugyanakkor, a sorozatos betegségek arról is árulkodhatnak, hogy az immunrendszer működésébe hiba csúszott.

Fontos tudnunk, hogy az asztmából- sok egyéb légúti megbetegedéstől eltérően- nem lehet kinőni; ha tehát a gyerkőcön nem segítenek az antibiotikumok, köhögése, esetleg sípoló hanggal párosuló nehézlégzése nem szűnik, mindenképpen ajánlott megosztani a panaszokat egy tüdőgyógyásszal, aki elvégzi az asztma felderítésére szolgáló vizsgálatokat; csokorba gyűjti a tüneteket, és betekintést kér a gyermek életkörülményeibe- ez utóbbi jelentősen megkönnyítheti a lehetséges kiváltó tényezők felderítését. Bőrpróbára is sor kerül, s ha a kicsi rábírható az orvossal való együttműködésre, a légzésfunkciókat is megvizsgálják, ami elárulja, megfelelően működnek- e a légutak, a tüdő.

Bár az asztma nem gyógyítható, megfelelő kezeléssel a beteg tünetmentessé válhat, s az asztma jellemző ismertető jegyei; köztük a köhögés, a fizikai erőkifejtés, sírás vagy éppen nevetés hatására bekövetkező nehézlégzés, izgatott köhögés, mellkasi szorító érzés, mind kiküszöbölhetőek.

Nem is beszélve a fizikai panaszok következtében kialakuló lelki nehézségekről, úgy mint szorongás, levertség, a tünetek erősödésétől való félelem, s ebből fakadóan a közösségi életből, súlyosabb esetben akár a hétköznapi tevékenységekből történő kimaradás. Láthatjuk; az asztma a beteg egész életére rányomja bélyegét, ha nem ismerik fel időben, illetve, ha nem megfelelő módon kezelik!

2010-ben negyedmillió asztmás beteget tartottak nyilván hazánkban, de pontosan azért, mert a betegség hajlamos „maszkot viselni”, feltételezhetően jóval több beteg küzd az asztmával járó panaszok ellen, számuk pedig egyre csak emelkedik!

Gyermekkorban a betegség többnyire öt éves korig megmutatkozik, „gyanakodni” akkor kell, ha a gyermek gyakran megfázik, fáj a mellkasa, nehezen vesz levegőt, sokszor kap tüdőgyulladást, szárazon köhög- főként éjszaka, vagy fizikai terheléskor. Asztma esetében a tüneteket a hörgők - többnyire allergiás alapon kialakuló- állandó gyulladása okozza, és pontosan ez az, amiért könnyen összetéveszthető a hörghuruttal (bronchitis).

Utóbbi szintén a hörgők nyálkahártyájának gyulladását jelenti, ezért gyakran előfordul, hogy a páciensek az alsó légutak fertőzéses megbetegedéseit okozó vírusok elpusztítására szolgáló gyógyszereket kapnak, esetleg különféle köptetőket, amelyek hatástalanok az asztmás panaszokkal szemben. Az asztmát a hörgők gyulladását enyhítő, illetve a légutak átjárhatóságát segítő gyógyszerek szedésével lehet karban tartani.

Ha a vizsgálatokat követően megszületik az asztma diagnózisa, a betegség súlyosságának függvényében alakul a terápia. A legenyhébb formájú asztma kivételével kombinált kezelés javasolt, vagyis, gyulladáscsökkentő gyógyszerek (ún. fenntartó szerek) folyamatos szedése, a tünetek felerősödése esetén pedig hörgőtágítók alkalmazása. Különböző hatóanyagokat tartalmazó, eltérő alkalmazást igénylő asztmagyógyszerek léteznek, fontos azonban, hogy a gyermekek, főleg egészen kicsi korban, egyes készítményeket- például, a belélegzéses technikán alapuló szereket- nehezen tudnak használni, ezért számukra nagyobb biztonságot jelenthetnek a tablettás kiszerelésben kapható gyógyszerek.

A hazai palettán már kifejezetten a gyermekek igényeinek megfelelő, hormonmentes gyógyszer is megtalálható, amely praktikus granulátum-formában, illetve kellemes, cseresznye ízű rágótablettás kiszerelésben a gyógyszerszedés kellemetlenségei nélkül segít a kis betegeken.