Vérmentes műtét után gyorsabb a gyógyulás

Gyorsabban és kevesebb szövődménnyel gyógyulnak azok a betegek, akik szívműtét során nem kapnak vérátömlesztést, mint azok, akik transzfúziót kapnak.

A nagy, nyitott szívműtétekhez az operációs technika miatt sok vérre van szükség, de vannak olyanok, akik vallási okokból nem fogadják el a vérátömlesztést. A bonyolult szívműtétek közben a páciens saját szíve nem működik és a vérkeringést a szív-tüdő pumpa biztosítja, melyben a vért a gép tölti fel folyamatosan oxigénnel.

Vannak, akik már műtét előtt tudatják a sebésszel, hogy vérátömlesztést semmilyen formában nem fogadnak el, ezért a Clevelandi Klinika szívsebészeti osztálya különleges technikát dolgozott ki arra, hogy az operált beteg minden csepp saját vérét sikerüljön megtartani.

Az intézetben csaknem harminc év alatt 322 olyan szívbeteget operáltak, aki a vérátömlesztés semmilyen formáját nem fogadták el. Mivel ezekeknek a pácienseknek a gyógyulási adatai, későbbi sorsa pontosan ismert volt, a szakemberek összehasonlították azokat a klinikán operált, azonos nemű, korú, valamint betegségű páciensek adataival.

A pontosan megfelelő kontrollcsoportot nem volt nehéz összeállítani. Ugyanezen idő alatt a klinika szívsebészeti osztályán csaknem ötvenezer beteget műtöttek transzfúzió alkalmazásával. Ebből a csoportból emelték ki azokat, akik minden szempontból hasonló esetek voltak.

A vérátömlesztést nem engedélyező betegeknél a vért konzerváló módszer az volt, hogy olyan vékony csöveket használtak a betegek saját vérének optimális keringtetésére, mint a gyermekműtéteknél. Az operáció előtt a betegeknek sok vaskészítményt és mindenféle vitamint adtak és az orvosok különleges technikával dolgoztak.

A szívműtét után a vérpótlást visszautasító betegcsoportban ritkább volt többféle szövődmény, például az infarktus vagy a vérzés, a páciensek rövidebb ideig szorultak lélegeztetésre és ennek megfelelően korábban visszakerültek a műtét utáni őrzőszobából a kórterembe, mint társaik, akiknél a szokásos operáció történt. Mind a műtét utáni egyesztendős, mind a húszéves eredmények gyakorlatilag azonosak voltak a két betegcsoportban.

Gregory Pattakos és társainak cikkét az Archives of Internal Medicine közölte.