Az aprócska színésznő a legnagyobb csibész. Ez volt a mozimegnyitó tanulsága. Egy pillanat alatt az ujja köré csavart mindenkit, csak rá lehetett figyelni. Onnantól, hogy kávét rendelt és a filmjeiről beszélt, egészen addig, míg érte nem jött a taxi, szájtátva hallgatták.
– Kávét kérek, Ristrettót, kis mokkacukorral, tányér nélkül – sorolta vidáman, majd felemelte a mutatóujját a pincér felé:
– Tányér nélkül! Ha tányérra teszi, már fel is borítottam.
– Engem agyonvágni sem lehet – folytatta mosolyogva. – Pedig nagyon rosszul vagyok. Az agyamnak az a kis halott része reagál a frontokra – lepett meg mindenkit a diagnózissal, majd Kárász Róbert karjába kapaszkodva, fürgén bevonult a moziterembe, hogy a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány alapítójaként átadja a fogyatékosságbarát Premier Kultcaféban megnyíló Örökmozgó Filmmúzeum mozitermét. Az exkluzív díszbemutatón két filmjével tisztelegtek a művésznő előtt, aki saját élményeit és emlékeit felidézve mutatta be a férje, Maár Gyula rendezte Déryné hol van? és Fábri Zoltán Körhinta című alkotását.
Szégyenlősen vette át a virágcsokrot Kárásztól, aki őszintén meghatva mondta: – Minden napomat bearanyozza, ha együtt lehetek Marival.
– Isten a tenyerén hordozott és a Körhintába tett – utalt arra, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola operettszakának elsőéves hallgatójaként, 1956-ban megkapta az egyik legszebb szerelmesfilm főszerepét, mely meghozta számára az ismertséget.
– Soós Imrével kicsit egymásba is szerettünk – vallotta be. – Fábri akkor azt mondta: sose felejtse el, maga nem parasztszínész, hanem intellektuális. Ezt Soós Imrének nem mondta el. Pedig akkor talán nem lett volna öngyilkos. Imrét parasztszínészként skatulyázták be, pedig ő herceg volt. Attól omlott össze, hogy nem arra használták, amire való.
Óriási közönségsiker lett a Körhinta az 56-os cannes-i filmfesztiválon, de díjat nem nyert.
– Maár Gyula az egyetlen férfi, akit sosem tudtam átlépni – ezt akkor árulta el három esztendeje elhunyt férjéről. amikor arról beszélt, hogy 1976-ban, cannes-ban a Déryné hol van? című filmért megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat. A zsűri elnöke Tennessee Williams író volt, aki a szavazócédulájára annyit írt: minden díjat Dérynének!
– Tennessee azt mondta a filmről: „meg kell kérdőjeleznem a munkásságomat, mert soha nem bíztam az emberi erőben, de én most itt, cannes-ban láttam az emberi erő himnuszát” – idézte fel Mari.
– Ő Maár Gyulának is Aranypálmát akart adni. Sokáig tartottak a beszédek, de a közönség megvárt minket. Tapsoltak még az utcán is. Az, hogy megkaptam az Aranypálmát, egy kis hírben jelent meg a Film Színház Muzsikában. Maár Gyula nevét le sem írták.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.