Pásztor Erzsi: újjászülettem a betegségem után

Többhónapnyi súlyos betegség után újra képes örülni a Kossuth-díjas színésznő. Nemcsak a gyógyulásnak, hanem Olaszországban élő lányának és két unokájának is, akik amúgy csak ritkán tudnak hazalátogatni. No meg örül a sok köszöntésnek is, amit születésnapján kapott. 

– Nagyon megtisztelő az a sok köszöntés és érdeklődés, ami körülvesz. A barátaim felváltva látogattak, én pedig próbáltam minél több időt eltölteni a szeretteimmel. Legnagyobb örömömre még a lányom is hazautazott Olaszországból, és csaknem két hétig volt Magyarországon – újságolja mosolyogva Pásztor Erzsi, akinek két évvel ezelőtt, a 80. születésnapján, mintegy harminchat év után rendeződött a viszonya a gyerme­kével.

Henriette ugyanis mindaddig nem tudta megbocsátani édesanyjának, hogy elvált alkoholista apjától, míg saját házasságában újra nem élte a színésznő férjével folytatott küzdelmeit. 

– Henriette már hazautazott, de amíg itt volt, rengeteg helyre ellátogattunk. Igyekeztünk ki­használni minden közösen eltöltött percet, ugyanis évente talán csak egyszer látogat meg. Két évvel ezelőtt szerencsére pozitív irányt vett a kapcsolatunk, békét kötöttünk, és újra egymásra találtunk, aminél nagyobb ajándékot el sem tudnék képzelni – áradozik a színésznő, aki unokáival azonban csak szökőévente találkozik.

– Bár a lány unokám nemrég hazautazott, a rengeteg elfoglaltsága miatt nem túl gyakran látogat meg, így szinte piros betűs ünnepnek számít, ha megölelhetem. A fiú unokámról nem is beszélve… Ő még magyarul sem tud, én meg egy mukkot nem tudok olaszul, úgyhogy vele még csak beszélgetni sem tudok – jegyzi meg nevetve Pásztor Erzsi, akit szép kora ellenére is sorra megtalálnak a színházi felkérések. 

– Most jól vagyok, és élvezem, hogy tudok dolgozni, van munkám, ugyanakkor nem szabad eltagadni azt sem, hogy voltak borzalmas éveim is. Hosszú ideig semmilyen szerepet nem kaptam, csak fel-alá sétálgattam az utcán, és vártam, hogy megkeressenek – ismeri be a Szomszédok egykori Janka nénije, aki jelenleg három szerepben látható, ám ha az egészsége is engedi, akkor jövő tavasszal a Turay Ida Színház színpadán is játszaik majd.

– Addig azonban nagy szükségem van a jó istenre…  Az idei születésnapom ugyanis merőben más volt, mint az eddigiek. Tegnap nemcsak a 82. életévemet ünnepeltem, hanem az újjászületésemet is. Tudniillik hosszú hónapokig nagyon beteg voltam, amiről nem is szeretnék többet mondani, de ha igaz, akkor a gyógyulás végén járok. Ma már sok mindent másképp látok.

– Hálát adok a jó istennek, hogy életben vagyok, és túléltem ezt a szörnyű időszakot, de tényleg nem szeretek panaszkodni. Mint ahogyan azt sem, hogy betegségtudatom legyen így, hogy már gyógyultnak mondhatom ma­gam – zárja reményteli hanggal a művésznő.