Zalatnay Cini már kislányként is nagy családról álmodott, de a sors más utat tartogatott számára. Beültetések és elveszített magzatok sora után az énekesnőnek be kellett látnia, hogy természetes úton nem tapasztalhatja meg az anyaság örömét. A rohanó sztárélet miatt, ugyanakkor még csak el sem játszott az örökbefogadás gondolatával. Pedig gyakran látogatott egy budapesti gyermekotthont, ahol az elhagyott gyermekek négyéves korukig éltek. 32 évvel ezelőtt ott találkozott egy végtelenül szomorú, angyalarcú kislánnyal… Zalatnay Cini erről is mesélt Hajdú Péternek a Frizbi TV YouTube csatornán péntek este megjelenő interjújában.

„Azonnal Romy Schneider ugrott be...”

– Mindig szerettem volna gyereket és mindig nagy családban gondolkodtam, de nem jött össze. Annak idején, még Niki örökbefogadása előtt sokszor jártam árvaházban. Mindig vittem apróságokat, aztán később már egyre nagyobb ajándékokat.

A lányom hároméves volt, amikor először találkoztunk.

– A Kerepesi úton volt egy otthon, ahol odajött hozzám a vezető, aki megkérdezte, hogy gondoltam-e már az örökbefogadásra, majd közölte, hogy most van itt az ideje, mert szeretne nekem bemutatni valakit – kezdte a Frizbi stúdiójában Zalatnay Sarolta, majd felidézte a két életet is megváltoztató találkozás szívbe markoló emlékét. – Az üvegfalon át láttam egy kis csajt, aki háttal állt nekem egy sarokban és sírt. Körbementem, hogy szemből is lássam és a kis arcocskáról azonnal Romy Schneider ugrott be, aki nekem nagy kedvencem volt. Megtudtam, hogy azért sírt, mert a nagymamája jelentkezett érte, de kiderült róla, hogy rákbeteg és ezért nem lehetett őt odaadni – mesélte az énekesnő, aki abban a pillanatban meghozta a döntést.

Zalatnay Cini és a lánya Niki — Zalatnay Cini és az akkor még kamasz Niki Fotó: Zalatnay Sarolta

„Dugdosta a kaját...”

– Elmondták, hogy mik a teendőim én pedig belevágtam, mert tudtam, hogy nekem az anyasághoz nincs más utam. Szerencsére férjnél voltam, így nem volt akadálya az örökbefogadásnak. Először, amolyan próbaidőre került hozzánk Niki. Elvileg három hónap lett volna nálunk próbaidőn, de végül egy hónappal később már mi lettünk a „szülei”.

Nixike két hét múlva már úgy közlekedett otthon, mint aki világ életében királykisasszony volt

– nevetett Cini, majd hirtelen elkomorult, mert eszébe jutott, hogy Niki milyen nehezen értette meg, hogy minden, de minden jóra fordult a kis életében és nem kell többé nélkülöznie.

– Az volt a fura, hogy bár kapott azonnal saját szobát, játékokkal, babákkal, rengeteg ruhával, mégis éreztem valamit, ami nem stimmelt. Aztán rájöttem, mi történik. Képzeld el, dugdosta a kajákat. Bármerre mentem a szobájában, előkerült egy fél zsemle egy kis párizsival. Emlékszem, nagyon nehéz volt neki megmagyarázni, hogy soha többé nem kell éhesnek lennie, mert akkor és azt eszik, amikor és amit csak akar. A szívem szakadt meg, amikor még ezután se szól egy darabig, ha éhes volt… – idézte fel a kezdeti időket könnyes szemmel az élő legenda, aki öt évvel később úgy döntött, elmondja lányának, hogy nem vérségi kötelék fűzi őket össze.

Zalatnay Cini: „Ekkor lettem igazából édesanya...”

– Hét, nyolcéves lehetett, amikor elmondtam neki, hogy nem az én pocakomban volt, mert nem akartam, hogy az iskolákban, esetleg a gyerekektől tudja meg az igazat. Onnantól kezdve még ezerszer erősebben kötődött hozzám, mint előtte. Ekkor lettem igazából „édesanya”. Emlékszem, Nixi négyéves volt, amikor Kozma atya megkeresztelte és megkérdezte tőle, hogy ki a legfontosabb az ő életében. Az atya arra számított, hogy a lányom Istent említi majd, de ő csak annyit mondott:

A Lanu… Mert így hívott nagyon sokáig

– avatta be az énekesnő Hajdú Pétert élete egyik legmeghatározóbb döntésének hátterébe.

Zalatnay Cini: Tudtam, hogy nekem az anyasághoz nincs más utam