
Széphalmi Juliska számára a táncon túl a futás az egyik legnagyobb szenvedélye. Tavaly novemberben azonban az egyik balettórán megroppant a térde, a sérülése pedig olyan komolynak bizonyult, hogy újra meg kellett műteni a lábát.
Ennek ellenére a táncművész nem adja fel és újra elkezdett edzeni. A motivációja azonban még mindig nincs a toppon. Legnagyobb meglepetésére egy ismeretlen, a hatvanas éveiben járó férfi segítette ki az önmarcangolásból.
– Ma az utolsó erőmmel elmentem edzeni.
Végig azon gondolkodtam, főleg a futás végén, hogy ennek mi értelme volt, fáradt vagyok, alig aludtam és valóban rosszul bírtam, régebben egy félmaraton után nem éreztem hasonlót.
– Egyszerűen megállapítottam, nem vagyok kondiban, iszonyú éhes is kezdtem lenni, de azért végigtoltam, megvan a heti cél. Vagyis már 36 percnél tartok, ugye jövő héten 40 és aztán megyek ki. Nagyon koncentráltam végig, hogy ne essen szét a mozgásom. Tuti megvan az érzés, amikor már csak a tudatod erős, de a testérezted teljesen elmegy. (Nah jó, lehet nem mindenki tudja milyen.) Szóval nagyon kivoltam! – kezdett bele a történetébe a közösségi oldalán.
– Mikor végeztem odajött egy csávó, 60-as — csak ez a korosztály szólít meg — és megkérdezte én versenyző vagyok-e? Mert nagyon szép a futótechnikám, ritkán látni itt ilyet. Hát mondtam köszönöm, igen futok, de most jó ideje nem, mert műtöttek, bla-bla. Olyan jól esett!
Juliskát annyira feltöltötték a férfi szavai, hogy ahhoz is kedvet kapott, hogy folytassa az edzését.
A haragom el is szállt magam felől, inkább még hasaztam, annyira feltöltött ez a pár mondat!
– Szóval nem tudom ki volt ez a férfi, de hála érte. Ezek utána nem ostoroztam magamat, hogy minek jöttem le, hanem büszke voltam, hogy »Aha, ma is tettem a célomért!« még a szezonban futni fogok, alig várom!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.