Fóbiák nehezítik Gyebnár Csekka útját

Csekkának utánozhatatlan humora van. Amikor azt kérdeztük tőle, hogy miért vállalta el a TV2 Ázsia Expressz című műsorában a szereplést, azt mondja nevetve: olyan sok félelme és fóbiája van, hogy az tűnt a legjobb megoldásnak, ha elmegy és megnézi, milyen érzelmeket vált ki belőle egy-egy rémisztő élethelyzet. Persze, a dolog nem ennyire egyszerű.

„Jöjjön már valami”

Gyebnár Csekka 13 éven át volt a Barátok Közt egyik főszereplője, bár diplomás színésznő és színházban is játszik, az országos ismertséget ez a sorozat hozta meg számára. A telenovella végével azonban – nem túlzás ezt állítani – szakmailag és anyagilag is légüres térbe került, új célokat kellett keresnie. Az ötletek azonban nemigen jöttek, a sorszerűségen mélyen hívő színésznő ezért nem tehetett mást, mint azt mantrázta: jöjjön már valami, ami kizökkent ebből a nihilből. És jött.

„Rettegek a víztől”

– Ekkor érkezett meg az életembe az Ázsia Expressz – mondta a Bors megkeresésére, Gyebnár Csekka. – A felkérésre szinte azonnal igent mondtam annak ellenére is, hogy tudtam: olyan feladatokat kell majd megoldanom, amitől első hallásra sikítófrászt kapok. Ázsiába megyek úgy, hogy fóbiám van a rágcsálóktól, tériszonyom van, már egy széken állva is szédülök és rettegek a víztől, mert alig tudok úszni, de közben vonz a tenger és az óceán. Ennek ellenére is boldog vagyok a lehetőségtől, hiszen végre kibillentem abból a túl nyugis állapotomból, amiben voltam. Kipihentem magam, valami izgalomra vágytam, olyan lehetőségre, ami felébreszt a Csipkerózsika álomból. Egy erős spirituális feltöltődésre, amit hol máshol érhetne el az ember, mint az emberi kultúra bölcsőjében, Jordániában, vagy Törökországban, Grúziában, Üzbegisztánban?

Gyebnár Csekka május 27-én ünnepli a születésnapját. Ha minden jól megy, akkor azt még valamelyik egzotikus országban tölti.

„Apáinknak köszönhetjük a szövetségünket”

– Igen! Ez volt az első, amit Mérai Katának mondtam, hogy olyan jó lenne, ha a szülinapomon még kint lehetnénk! Akkor azt azt jelenti ugyanis, hogy már több hete versenyben vagyunk, és jól alakulnak a dolgok – mondta lelkendezve, majd így folytatta:

– Remélem Kata elvisel majd az úton. Érdekes, hogy hosszú évek óta dolgozunk együtt, feltétlen a bizalmunk egymásban, de valójában nem ismerjük egymást. Civilként nem tudom ki Mérai Kata. 

- Sosem beszélgettünk még arról, hogy kinek mi a kedvenc színe, mit szeret enni, mi teszi boldoggá. Amikor mindkettőnk édesapja meghalt, az hozott minket közelebb egymáshoz. Talán az apáinknak köszönhetjük a szövetségünket. Remélem ez az utazás olyan élményekkel gazdagít majd, amelyekből olyan energiákhoz jutok, amik elkísérnek az utamon a következő 50 évre.