Endrei Judit: Szeretnék aktív öregasszony lenni – interjú

Mivel telnek mostanában a napjai?

Sokat olvasok, mindennap gyalogolok öt-hat kilométert, és a közösségi oldalammal is sokat foglalkozom. Ősszel elindítottam egy 100 napos kihívást, ami lassan 130 napja tart, ennek kapcsán Napi szívderítő címen írok mindenféle témában. Egyszóval arra fókuszálok, hogy hasznosan töltsem az időmet. Nem akarom a fejemet a homokba dugni, tudom, hogy a világban nincs minden rendben, hiszen járvány van, de azt vallom, pozitív hozzáállással ezt is túlélhetjük.

Az egészséges életmód kiemelt szerepet játszik az életében. Történt valami, ami miatt ez még nagyobb hangsúlyt kapott?

A televíziózással töltött éveim alatt a délelőtti műsorokban sokat beszélgettem orvosokkal, a könyveimben is érintettem ezt a témakört. Megszülettek a lányaim, ami ebből a szempontból is nagy mérföldkő volt, hiszen én későn szültem. Akkor megfogalmazódott bennem, szeretnék hosszan, egészségesen itt maradni a földön. Az elmúlt évben étrendváltoztatással sikerült 11 kilótól megszabadulni, ami ebben a korban, mondhatom, szép teljesítmény, ráadásul úgy, hogy imádok jókat enni. Szeretnék aktív öregasszony lenni, aki mozgékony, nyitott a világ dolgaira és tudatosan tesz az egészségéért.

Hogyan viseli az évek múlását, jóban van a tükörképével?

Az idősödéshez is nagy elfogadással viszonyulok. Biztosan közrejátszik ebben az is, hogy falun nőttem fel, ahol a természet körforgását a saját szememmel láthattam. De elfogadom, hogy vannak ráncaim, nem olyan üde az arcom, mint régen, és talán a szemem sem csillog annyira. Minden természetes trükköt bevetek annak érdekében, hogy lassítsam az idősödés látható jeleit. Mert természetesen szeretnék száz évig élni. 

Van valami, amin változtatna a múltjában?

Bőven voltak kihívások és nehézségek, millió megoldandó feladattal találkoztam, de ezeket a dolgokat én magánügyként kezelem, soha nem terheltem ilyesmikkel a tágabb környezetemet. Viszont nem kezdeném újra és nem változtatnék semmin. Minden úgy volt jó, ahogy történt.

Az a típus, aki csak a legvégső esetben kér segítséget?

Igen, mert úgy gondolom, mindig nekünk kell meghozni a döntéseinket. Sajnos a húgommal már csak ketten vagyunk, nincsenek szüleink. Szerencsésnek érzem magam, hogy mindent megbeszélünk és támogatjuk egymást. Viszont soha nem mondjuk meg a másiknak, mit csináljon. A lányaimmal is sokat beszélgetek és néha adnak nekem tanácsot.

Amíg lehetősége volt, csodálatos helyekre jutott el. Hiányzik az utazás?

A tudósok kimutatták, azoknak az embereknek a DNS-e, akik imádnak utazni, tartalmaz egy bizonyos gént. Biztos vagyok benne, hogy ez nálam is kimutatható lenne, mert folyton mehetnékem van. Szívesen tervezgetek külföldi utazásokat, remélem, hamarosan még több országba juthatok el, de Magyarországon is rengeteg gyönyörű felfedezésre váró hely van még. Számomra az egyik legkedvesebb utazásom  Etiópiához köthető. Többek között erről is mesélek a blogomban a www.endreijudit.hu-n. Egyébként majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt jártam ott és fájó szívvel olvastam, hogy megint kitört a háború és újra éhínség fenyegeti azokat az embereket is, akikkel ott megismerkedtem.

Az utazások során volt, hogy veszélybe került az élete?

Afrikában egy éjszakát sátorban, a Szavannán töltöttem az Okavango-deltában. Na, az egy igazán izgalmas este volt. A táborvezető azt mondta, bármilyen zajt hallunk, ne nézzünk ki a sátrunkból. Hallottuk, ahogy az elefántok matattak körü­löttünk, reggel pedig leopárdnyomokat is találtunk. A húgom édesdeden aludt, én egy percre sem hunytam le a szememet. Ritkán szoktam félni, de akkor este maga alá gyűrt ez az érzés.

Ilyen szempontból szerencsés helyzetben vagyunk itt, a Kárpát-medencében.

Ez így van. A biztonságról egyébként eszembe jutott, hogy két évvel ezelőtt Albániába utaztunk, éppen a földrengés idején. Két éjszakán keresztül éreztük, ahogy mozog alattunk az ágy. Nem tudom, hogy létezik-e következő élet, ezért itt és most akarom jól érezni magam és a teljességre törekedni. Nagyon sok kalandban volt már részem és remélem, lesz is még.

Névjegy

Született: 1953. május 7., Szolnok Bemondó, szerkesztő-műsorvezető, könyvkiadó Gyermekei: Nóra (30 éves) és Laura (27)

1976 és 1998 között tévébemondó volt a Magyar Televíziónál. Közreműködött többek között a Homokóra, az Ablak, a TV Híradó, a Hétvége, az MTV Plusz, a Kincsestár, a Napközi, és még sok más műsorban. 2003-ban alapította az Endrei Könyvek Kiadót, 2006-ban pedig a Perla Stúdiót.

Legfőbb hobbija: az utazás