A Pillanatfelvétel című darab díszletei közt beszélt arról a színész, mit gondol a szerelemről – de úgy, hogy alig tudott kilépni a szerepéből. A karakter megformálásához a saját életéből merít.
Amit most láttam, az egy csók volt Pokorny Liával?
Pontosítok, az első szájra puszink volt. Eddig még nem csókolóztunk. Az Illatszertárban teljesen máshonnan közelítek, csak a pénze kell (elneveti magát). A civil életben barátok vagyunk.
A darabban nincs is csók! Ez önálló kezdeményezés volt.
A színjátszás picit olyan, mint a szobrászat. A kőben benne van a szobor, csak le kell fejteni róla a felesleget. A próbán el kell menni a végletekig, a rosszig. Nem úgy van, hogy rögtön eltalálod. A darabban van egy pont, amikor Seress Zoli tósztot mond. Azt nem lehet úgy hallgatni, hogy az ember ne csókolja meg a feleségét. Csak úgy megcsókoltam Liát, úgy gondoltam, ez ott tökéletes. Úgy láttam, Lia is egyetértett, úgyhogy megtartjuk! Ennél tovább is megyünk, de nem árulok el többet!
A Lepkegyűjtőben őrült, a Pillanatfelvételben egy bonyolult kapcsolatban van – nem nyomja rá ez a bélyegét az életére? Nem kellene egy romantikus darab, mielőtt még végleg agglegény marad?
Melyik kapcsolat egyszerű? Egyébként fordítva van, mint ahogy gondolja. A darabban az ember kiadja magából úgy, ahogy az író kiírja magából a rettenetet. A Lepkegyűjtő is hasznos utazás volt, ez pedig egy másfajta utazás. Például először játszom férfit! Eddig kölyköket játszottam. Az első olyan darab, amiből talán a való életre is vannak tanulságok. A néző is azt érzi majd, hogy nincs egyedül a gondjaival.
Milyen tulajdonságok taszítják a nőkben?
Szerintem a túl erőszakos, rámenős, rátelepedős nő elől a legtöbb férfi elszalad. Nem hiszem, hogy ebben kivétel lennék. Ha valaki ezt kapja, akkor nyilván változtat. Most picit beteg a világ. Vannak női és férfiszerepek, és van szabad akarat is, mindenki dönthet a saját sorsa felől. De mivel a férfi nem fog tudni szülni sosem, meg kell találni azokat a dolgokat, amik egyensúlyban tartanak, hogy ne kelljen belehalni az életbe.
Belehalni az életbe?
Bele kell halni a munkába, a pároddal való gyötrődésbe? Mennyire tartozom felelősséggel a másiknak? Egy ígérettel. Azt mondom: igen, és azt halálomig komolyan gondolom. Húszévesen mondod ki, aztán eltelik még húsz év, és te ott vagy az ígéreteddel. Pedig változunk. A csapat, akikkel a Pillanatfelvételt visszük színpadra, mind a négy színész – Lia, Seress Zoltán, Földes Eszter és a rendező, Horgas Ádám – a saját élményeinkből táplálkozunk még akkor is, ha ez egy elmesélt sztori. Magunkból építkezünk.
Ezzel azt mondja, hogy nem hisz a sírig tartó örök szerelemben?
Olyan béna, ha az ember a saját dalát idézi, de erről az Illúzió jut eszembe. Talán illúzió, de az ember mégis egész életében az igaz szerelmet kergeti. De, hiszek az örök szerelemben! Benne van a pakliban. Én úgy vagyok összerakva, hogy keresem, keresem, keresem!
Hamarosan megtalálhatja, mert egyre több helyen olvasom, hogy sosem volt még ennyire macsó, szexis férfi. Itt ez a borosta, a haja…
Amit látnak, az nem macsóság, nem szexiség. Ez tartás, belső nyugalom, felelősségvállalás, ilyenek. Egyszer csak az egyik napról a másikra elkezdesz élni, súlya lesz a döntéseidnek.
Ha már a változásról beszélünk, hogy látja magát az elmúlt tíz év távlatából?
Az még valaminek nagyon az elején volt. Akkor kerültünk be a köztudatba, és az szétszedi az embert picit. Jó pár év, míg megtanulod helyén kezelni az ismertséget. Nyolc és fél év alatt biztosan más ember lettem, apa vagyok. Ahogy visszanézek, az elején még nem voltam felkészülve igazán. Most már látom, mennyi lehetőség van ebben a dologban. Nem mondom, hogy rossz apa voltam, de erre is meg kell érni.
Mondana egy példát?
Banális példa, de amióta Zorka van, az nem lehet, hogy nincs reggel szendvicse. Ahhoz pedig le kell menni a boltba. Ezt annak idején mondhattad volna Mercutiónak (utal a Rómeó és Júliában játszott szerepére 2004-ben – a szerk.), biztosan kikérte volna magának, menjen más. Most, ha Zorka nálam alszik, reggel hatkor kelek, elkészítem a reggelijét és viszem iskolába. Egyébként, ha nincs nálam, akkor is hatkor kelek, mert ráállt a szervezetem. Annyira utálom az óracsörgést, hogy inkább 5.58-kor felébredek magamtól.
Tízkor kezdődik a próba, mit csinál addig?
Fél nyolckor elindulok a sulitól, idejövök a próbaterembe és molyolgatok. Én érkezem elsőnek. Kettőig próbálunk, aztán itt ebédelünk és elszaladok Zorkáért a suliba. Este hattól tízig tart a próba, és most hétvégén is, mert május hatodikán premier.
Sosem bánta meg, hogy eljött az Operettből?
Úgy nézek ki? Erre a kérdésre megadja a választ az, ami azóta történt velem.
Van olyan, amit megbánt?
Nincs. Ezekkel az élményekkel, örömmel, bánattal vagyunk azok, akik. Ezért semmit nem csinálnék másként. De olyan van, ami fáj.
Mi az, ami fáj?
Ez már magánügy.
