Reggeli tánccal őrzi fittségét Pásztor Erzsi. A tornázáshoz lusta, de napi szeánszával nem csak a lelkének, a testének is megadja, ami jár.
Idén szeptemberben nyolcvanéves lesz Pásztor Erzsi, de olyan fürgén ugrott fel a minap a színpadra, hogy egy emberként szisszent fel a közönség az akrobatikus mutatvány láttán. A Kossuth-díjas művésznő kötetlen beszélgetésre érkezett az Aranytíz Kultúrházba, ahol nemcsak üdeségével, hanem humorával is magával ragadta hallgatóságát. Toalettje tökéletes volt: elegáns blúzban, szoknyában, frizurája gondosan formázva, körmeit pirosra festve foglalta el helyét a miniszínpadon, ám a külsőségeknél sokkal fontosabb, hogy fizikailag és mentálisan is jól érzi magát.
– Mindig megkérdezik tőlem, de hát nem tudok erre mit mondani. Ez adottság, nem az én érdemem – válaszolta Pásztor Erzsi a kondícióját firtató kérdésekre. – Szerencsére nem fáj a lábam, a fejem, mert különben nem tudnék dolgozni. Azt hiszik, csinálok valamit? Tévednek! Járok piacra, főzök, minden munkát elvégzek, de nem tornázom, ahhoz lusta vagyok! Azt viszont nem tagadom, hogy reggelente bekapcsolom a rádiót, és ahogy meghallom a zenét, táncolni kezdek. Egyedül. Lehet, hogy a velem szemben lakó pali azt hiszi, hülye vagyok, de nem. Én csak táncolok.
Azt is elárulta, tizenkilenc éve, második unokája gólyahírére szokott le a dohányzásról. Azóta egyetlenegyszer sem gyújtott rá és az alkoholfogyasztást is kerüli. Pásztor Erzsi még szeretne sokáig jó erőben maradni, ezért úgy döntött, tudatosan szervezi színházi életét. Nem vállalja túl magát, hagy időt a szervezetének a pihenésre.
– Soha nem volt olyan folytonos a pályám, mint most – összegezte karrierjét a művésznő, aki nem titkolta, előfordult, hogy hosszú évekig csak a neki való feladatokra várt.
