Rajongói félrenézték születésnapja időpontját, így a Karinthy-gyűrűs humorista, író, előadóművész már fogadott néhány köszöntést, ám valójában a norvég–magyar válogatott meccs napján, azaz csütörtökön tölti be a 68. életévét.
Hogyan és kivel ünnepel?
Szerény körülmények között, a családommal. Nem megyünk nagy társaságba. A névnapom is beleesik ebbe az időszakba, így mondhatni a november mindig szerencsés hónap, várjuk, történnek-e még velünk örömök.
Melyik volt a legemlékezetesebb születésnapja?
Az ötvenedik. Akkor indítottam életem második felét, mert születésem órájában, pontosan reggel nyolckor leestem a létráról, de szerencsére egy kis lábdagadással megúsztam. Az igazi nagy ünnep azonban az lesz, ha a hetvenedik életévemig eljutok. Szerencsére nemcsak hosszú, hanem elég széles tapasztalatokkal gazdagodtam. 2002-ben kaptam meg a pacemakeremet, az azóta eltelt tizenhárom év alatt született meg több mint negyven könyvem, így elmondhatom, éltem azzal a lehetőséggel, amit az égiektől kaptam.
Milyen művön dolgozik most, mire készül a jövőben?
Épp egy kisregényt írok, egy családtörténetet, továbbá mesét írtam a jövő évi Kapolcsi Művészetek Völgye rendezvényre. De azon vagyok, hogy ne csak dolgozzak, hanem sok örömet éljek át a mindennapjaimban. A családom mellett a sport, a tenisz, a futás, a mozgás tölti ki az életemet, nem szabad, hogy ellanyhuljak. Pacemakerrel nyilván nem készülök a maratonra, azt már lefutottam tízszer, de a heti négy-öt edzés, a kétórás teniszpartik, hogy kicsit együtt vagyunk a barátokkal, ezek mind feltöltenek. Nemcsak attól vagyok boldog, hogy kaptam néhány dolog iránt tehetséget, hanem hogy van akaratom a megvalósításhoz.
Köztudott, hogy 44 év házasság után mondott búcsút feleségének, és költözött össze kedvesével, Ritával. Szerelmük gyümölcse az ötéves Gvendolin, de úgy tudni, a mai napig nem tartja fontosnak a házasságot.
Ennek valóban nincs jelentősége a számomra. Jól élünk, jól vagyunk, és a boldogságunkat a házassági papírtól külön kezeljük.
