Lajcsit lecsukták, miközben az igazi nagy tolvajok megússzák – vélekednek egyesek, miközben mások szerint áramot, vagy gázt lopni bűn, amiért bűnhődnie kell a trombitásnak. De mi a helyzet a quaestoros Tarsoly Csabával? Kettejükről született népmese.
Lagzi Lajcsi története valóban népmesébe illő, hogyan jutott el a kazettáit maga áruló zenészből az ország mulatós királyává. Életében most letartóztatása kapcsán újabb népmesei fordulat következett. A Gawebmediagroup Blog szerzője azonban egy csavarral belevette a történetbe Tarsoly Csabát is, mintegy párhuzamba állítva a két történetet:
„Volt egyszer, hol nem volt, volt egy messze földön hírös mulatós muzsikus. Lagzi Lajcsi néven ismerték a népek, sok-sok éven át trombitálta a talpalávalót mulatós társaival együtt. Lajcsi módos ember lett, csodájára jártak kacsalábon forgó palotájának a szomszédos falvak lakói is. Volt ott minden. Volt nagy ház, kis ház, tó, megannyi kemence, kutya, macska, síp és dob, nádihegedű.
Lajcsi azonban jó sváb szokás szerint fogához verte a garast, nem szerette a közelező befizetéseket ő, ott spórolt, ahol csak tudott. Lopott áramot, gázt, mindent, mi szem, száj ingere. El is vitték Lajcsit a pandúrok, sok millió pengőnyi közüzemi csalás, vesztegetés volt a bűne. Kente ám az Eon szorgos katonáit kolbásszal, lekvárral, tallérokkal..."
Hogy mi lett a mese vége? Ide kattintva olvashatják.
