Ha felesége nem dolgozna, talán már az utcára került volna az egykor ünnepelt sportoló. Olimpiai bajnok tornász, életjáradéka mégis csak a hitelre és gyerektartásra elég.
Egész nap az álláshirdetéseket bújja, és küldözgeti az önéletrajzát - amiben nem utolsó sorban egy olimpiai-, egy világbajnoki- és egy európa-bajnoki arany megszerzése is szerepel - mégis mindenhol elutasítják Csollány Szilvesztert. Az egykor ünnepelt sportoló hosszú ideje munkanélküli.
Négy éve a családja megélhetéséért egy csaposi munkát is bevállalt, nem válogatott, nem fintorgott. Svájci frank alapú hitelének törlesztőrészlete az egekbe szökött, a csaposi fizetés nem volt elég. Szilveszter Svájcba ment, ahol talált ugyan munkát, ám nagy árat fizetett ezért is: lemaradt a gyerekei életének minden fontos pillanatáról. Nyáron ezért visszaköltözött Sopronba, s most regisztrált munkanélküliként éli a mindennapjait.
A rengeteg elutasítás és az, hogy olimpiai bajnokként, egykor irigyelt sztárként be kell vallania, hogy férfiként képtelen eltartani a családját, rettenetesen megviseli. Otthon most ő a háztartásbeli, a neje pedig fogászati asszisztensként keresi meg a család megélhetésére-valót. Szilveszter mos, főz, takarít, a gyerekeknek és nejének uzsonnát csomagol, elintézi a hivatalos dolgokat, postára, ügyet intézni rohangál.
Szilveszter mégsem panaszkodik, azt azonban bevallja: az olimpiai aranyért járó életjáradékot teljes egészében felemészti a hitel és az előző házasságából született 18 éves lánya után fizetett gyerektartás.
