Ha az ember egy hónapra elutazik messzire, olyan messzire, ahol nem tudják, ki az a Kiszel Tünde, annyi minden történik itthon, hogy alig győzök felzárkózni.
Műsorok itt, kollégák ott, pozíciók másutt, elég sok a változás. Nem ott látjuk, nem ott dolgozik vagy már egyáltalán nem is dolgozik. Csak kapkodom a fejem.
Tudtátok, hogy a világ másik felén élnek még néhány milliárdan, akiknek erről fogalmuk sincs, egyáltalán nem is érdekli őket és mégis, teljes életet élnek?
A hosszú távollétek arra is jók, hogy az ember ezeket a furcsa tényeket realizálja. De ezt csak egyedül lehet átélni. Mindössze – lecsupaszítva a gondolataidat – figyelni kell, és minden a helyére kerül.
A dolgok jelentőségüket vesztik, minden pótolhatóvá válik, újra és újra kezdhetőként realizálódik. Rájöttem, hogy nem otthon van a nullpont. De nem ám! Az utazásnak – és most nem a luxusutazásról beszélek, hanem a világlátásról –, a sok értelme mellett fontos hozadéka az is, hogy a dolgok a helyükre kerülnek. Az igazi helyükre. Mintha másik dimenziók nyílnának meg új valóságokkal, lehetőségekkel, új igazságokkal.
Nagy öröm volt persze, mikor a tigrisek között egy hölgy meglökte a mellette álló férfi vállát, hogy „te, ez magyar, én őt ismerem”, és én beláttam, hogy az igazán messze nincs is (innen üdvözlöm a hölgyet), de éppen ilyen nagy öröm volt, smink nélkül, csutakosan gyerekeket ölelgetni a helyi boltban, vonaton reggel az egyetlen csapért sorban állni a fogkefémmel, helyezkedni, hogy melyik kenuevező legyen az enyém, és úgy rendeződni az asztalnál, hogy végül nekem is jusson a fafülgombából. Vagy nekem jusson a legtöbb! Nem, mind nekem jusson!!
Mohó voltam, falánk és folyton éhes! Imádtam az utamon minden falatot. Annyira, hogy amióta hazajöttem, semminek semmi íze. Az ázsiai konyha felülmúlhatatlan. Teg-nap kínomban, már beültem egy kínai étterembe egy üveg csípős paprikával, és összevissza ettem. Nem volt jó. Nem volt olyan. Tud valaki egy jó ázsiai főzőtanfolyamot?
Szeretnék beíratkozni oda, mert éhen veszek. A világ nem igazi ízek és örömteli eves nélkül.
És szeretnék a most újrarendeződött értékrendemhez minél tovább ragaszkodni.
Tisztán én a valódi, isteni világban, hazug ragaszkodások, hamis képzetek és elcsúszott értékrendű, buta emberek nélkül. Remélem, lehetséges.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
