Lassan tizenöt éve, hogy az új Linda-sorozat kedvéért kamerák elé állt, azóta hiába várja a lehetőségeket. Görbe Nóra azt mondja, ma már esélye sincs színésznőként.
Színművészetit végzett, sosem vágyott a színpadra?
Dehogynem. Ki is próbálhattam magam a pályám kezdetén. De a színpadi szerepek a Linda-sorozatban eltöltött hosszú és sikeres évek alatt szép lassan kikoptak az életemből. Pedig nagyon vágytam és vágyom rá a mai napig. Harminc év után azonban ki merem jelenteni, éppen Linda miatt szorultam ki a színházak világából. Pedig az elveimet is feladtam a cél érdekében. Tizenhét ügynökségen regisztráltattam magam. Megkaptam a sokezredik sorszámomat, leadtam a cipőméretemet, lefotóztak jobbról, balról, szemből. De semmi! Általában azt mondják: én Linda vagyok.
A népszerű kereskedelmi szappanoperák sem találták meg?
Szinésznői munkával még egyik csatorna sem keresett meg. Tudom, más jelenleg a világ, de abban az időben több mint hatmillióan nézték a sorozatot. Az elmúlt harminc évben pedig minden évben ismételi valamelyik csatorna. A férjem azt mondta, szerinte már ezért az egy szerepért megkaphatnám a Kossuth-díjat, mert ez példátlan a magyar sorozatok történetében. Generációk nőnek fel rajta, az én karakterem meg csak erősödik.
Lindaként, a rosszakat üldözve folyton verekedni láttuk. Nehéz elképzelni egy drámai darabban...
Lehet. De azt is kevesen tudják, hogy én színésznőként végeztem, és a szerep kedvéért tanultam meg tékvandózni. Ha ma keresnék Linda karakterét, feltehetően lemennének egy edzőterembe, és kiválasztanák a megfelelő lányt. Akinek persze a színi szakmához lesz kevés köze. Anno próbafelvételek voltak, két-három esélyes befutóval. Ma több száz, ezer karakterből keresik meg a legmegfelelőbbet, szinte csak ránézésre. Egyébként nagyon magamnak való ember vagyok, azt is nehezen viselem, ha az aurámba beleáll valaki. A verekedés távol áll tőlem.
Hogy telnek így a mindennapok, azért jut ennivalóra?
Olyanyira, hogy nem is eszünk. Fénnyel táplálkozunk. Természetesen háztartást vezetek, van egy személyi edzőm, a vizslám, akivel mindennap járunk sétálni.
A férjemmel gyakran járunk színházba és moziba is, művészfilmeket nézünk, tehát a szellemi érdeklődésem még él a szakma iránt. Pályakezdőként az volt az álmom, hogy sokféle szerepet játszhassak a színpadon. Körülbelül 1988-ra azonban csak Linda maradt. Ennek az örökségéből lett még néhány lemez, Linda-regény, és mesék. Ma már mindenkinek van életrajzi könyve, regénye, sőt, szakácskönyve is. Lindának épp ezért nem lesz!
A televíziókban azért hébehóba felbukkan...
Igen, az embert elhívják olykor beszélgetni, de ez általában semmilyen jövedelemmel nem jár. És akkor lehet mesélni főzésről és egyéb „szuper” dolgokról. Egyébként azóta is megkeresnek időnként, hogy a Lindából újabb részek, esetleg mozifilm lehessen. És én örömmel benne lennék, készen is állok rá. Aztán pályázunk itt is, ott is, és soha nem kapunk rá egy forintot sem.
