Anyának lenni művészet. A jó művész titka abban rejlik, hogy nem ragaszkodik makacsul minden vélt és valós szabályhoz, hanem alkalmazkodik a kialakult helyzethez. Farkasházi Rékának is van egy jól bevált trükkje a sikerre, mégpedig a mosoly, melyet igyekszik a kicsik arcára varázsolni.
Önfeledt gyermeki kacajok és csillogó tekintetek… Sajnos nagyon sok lurkó csak az álmaiban boldog, amikor képzelete a vágyak földjére repíti őt. Ébredés után azonban visszacsöppen a világ komor valóságába. A szülők napi konfliktusai, anyagi nehézségek, betegségek és még hosszasan sorolhatnánk azokat a problémákat, melyeket a felnőtteknek maguk között kellene megoldaniuk, és nem csemetéjük előtt. És a java még csak ezután következik: harcolni, hogy ne a szüleik, hanem a saját vágyaik, céljaik irányítsák a mindennapjaikat.
Farkasházi Réka színésznő és a Danubius Bubbles Club háziasszonya azon dolgozik, hogy minél több pici életébe csempésszen boldog pillanatokat. Zenés, játékos gyermekműsorával immár nyolc éve járja az országot és mindenhol vidámságot hagy maga után. A Danubius Hotel gyereknagyköveteként a rendezvényeken percek alatt megtalálja a hangot a kicsikkel, és a színpad szinte azonnal a jókedvű mókázás színtere lesz.
– Nagyon szeretek a gyerekeknek örömöt szerezni. Ez nemcsak nekik, hanem nekem, és a Farkasházi Réka és Tintanyúl nevű zenekarunknak is óriási élmény minden alkalommal. Ne felejtsük el, hogy a gyerekek a legőszintébb közönség, ha valami nem tetszik nekik, azt azonnal jelzik – mesélte Réka, akinek élete szinte minden szegmensét áthatja a jövő nemzedéke.
Ő maga is két gyermek anyukája. Kisfia, Beni tízéves, míg kislánya, Rebeka ötesztendős, így pontosan tudja, mivel lehet meghódítani a kritikus nézősereget. Ráadásul blogot vezet, ahol nemcsak saját tapasztalatait, hanem sok más, gyerekekkel kapcsolatos tanácsot is olvashatunk. Ezen kívül egy színi tanodában oktatja is a tudásra szomjas fiatalokat. Az örök szerelme azonban a színpad.
– Apukám népművelő volt. Én már négyévesen utánamentem a színpadra, és amíg ő gitározott, addig én énekeltem, táncoltam. A mai gyerekeknek azonban egyre kevesebb ilyen pillanat van az életében.
Rékának szerencséje volt, mert kislányként megkapta azokat a pozitív impulzusokat, amelyek az egészséges felnőttléthez szükségesek.
Ezen impulzusok átadásáért küzd ő is, amikor kiáll a kicsik elé. Az aktuális örömszerzés azonban csak a jéghegy csúcsa, egy igazi szülő hosszú távon gondolkodik, és nemcsak a külvilág számára mutatja a „de jó fej vagyok, mindent megadok a gyerekemnek” arcot, hanem a valóságban is ehhez mérten cselekszik.
– Nem jó, ha egy szülő kisajátítja a gyerekét, és a saját vágyait akarja rákényszeríteni. A kisfiam például vízilabdázik és zongorázik is. Ezek merőben eltérnek egymástól. Az én felelősségem, hogy merre terelem az életben. Az apukájával azon az állásponton vagyunk, hogy lehetőségeket teremtünk számára, ő pedig majd kiválasztja, mi érdekli a legjobban.
Azt, hogy hogyan legyünk jó szülők, csak az élet iskolájában tanítják. De mire kijárjuk az osztályokat, a kicsik felnőnek és csak akkor dől el igazán, hogyan is vizsgáztunk az anyaságból. Ha viszont a kezdetektől fogva odafigyelünk rájuk, megadjuk nekik azokat az élményeket, melyekből táplálkozhatnak, már sokat tettünk a jobb bizonyítványunk érdekében. Kezdjük azzal, hogy hagyjuk őket játszani és néha engedjük át a terepet a profiknak, ha csak egy koncert erejéig is…
Még több interjú, tanács és ezoterikus téma a Borsban megjelenő Lilla Test és Lélekmellékletben.
