Remekül indul a 300 második része, de aztán félrecsúszik. Spártaiak alig szerepelnek a filmben, ám nem ez a legnagyobb hibája A birodalom hajnalának. Azt a színészekben kell keresni.
Valószínű elég sokan kaptak a fejükhöz néhány évvel ezelőtt, amikor kiderült, elkészítik a nagy sikerű képregénymozi, a 300 folytatását. A spártaiak királyának és hű embereinek heroikus küzdelmét elmesélő történet egészen rendben volt, értelmetlennek tűnt folytatni. Főleg a legnagyobb sztár, Gerard Butler nélkül.
Sebaj, az alkotók kitalálták, hogy egyfajta előzményfilmet készítenek, illetve az első résszel párhuzamos eseményeket mutatják be. Így került a középpontba előbb a perzsa istenkirály, Xerxész (Rodrigo Santoro) felemelkedése, majd hű segítője, Artemíszia (Eva Green), illetve a görög admirális, Themisztoklész (Sullivan Stapleton) harca a tengeren.
Itt még beszélhetünk valamiféle történetről, de később már csak látványos hajócsatákat és kardozásokat kap a néző az arcába mindenféle dialógus, sztori és – ami fájdalmasan hiányzik – humor nélkül. Az előző részben élvezhető történetmesélés és vicces beszólások helyét átveszik a lefejezések, karlevágások és koponyaszeletelések.
Literszámra fröcsög a számítógéppel festett vér. A látványra nem lehet panasz, de ez egy idő után kissé fárasztóvá, unalmassá válik. A végére totálisan kifogytak az ötletekből az alkotók, gyakorlatilag egyszer csak befejeződik a mozi. Az rendben van, hogy kell valamit tartogatni a harmadik részre is, de ennél kerekebb történetet is össze lehetett volna hozni.
A film legnagyobb hibája, hogy a színészek teljesítménye közepesnek is alig nevezhető. Sajnos az egyébként remek Eva Green is súlytalan. Santoro és Stapleton méltán maradt mindeddig világszerte ismeretlen, a főhős Themisztoklész ugyanis olyan jelentéktelen, mintha ott sem lett volna a vásznon.
