Szörényi Levente: Mindenki tud rólam, de remeteéletet élek

zene
PUBLIKÁLÁS: 2013. október 27. 07:45
Ausztriában született, ma akár jó nevű sebész, esetleg híres történész lehetne, ha nem a gitárpengető mellett dönt végérvényesen. Szörényi Leventével a beatzenéről, saját forradalmáról, Bródyról, borról és szerelemről is beszélgettünk egy csésze kávé mellett.
Gantner Ádám

1. A beat maga a forradalom?

Legkevésbé a forradalom jut eszembe róla, bár igaz, ha az ember beleéli magát az akkori időkbe, akkor kétségtelen: az egyfajta forradalom volt. Aczél elvtárs vívmánya révén a tiltásból tűrés, a tűrésből nagy sokára, hosszú idő elteltével támogatás lett Maróti elvtárs érdemeként, aki nagyon sokat tett azért, hogy az ifjúsági zene létjogosultságot nyerjen.

2. Szörényi Levente mit köszönhet a zenének?

Például az első szerelmemet. Megdolgoztam érte, az biztos. Sikerült őt meghódítanom a színpadról. Négy évig voltunk együtt, ez abban a korban felért egy házassággal. Nagyon szép szerelem volt a miénk.

3. Testvéröccsével a szintén zenész Szörényi Szabolccsal gyermekkorukban gyakran verekedtek egymással „Ha enyém a hegedű, tiéd a gitár!” zenei perpatvarban, vagy jó testvérek módján megosztoztak az otthoni hangszereken?

Egészen konkrétan úgy történt, mint afféle polgári családban: tanuljanak a gyerekek muzsikálni! Ehhez kapóra jött keresztanyám aki az Operaház első hegedűse volt. Ő kezdett el velünk kínlódni. Kaptunk egy kis hegedűt, de nem gyakoroltunk. Csak arra fogtuk, hogy azért nem tudjuk a leckét, mert a másiknál van a hangszer. Persze egyikünknél sem volt. Ott hevert a tokjában! Mi nagyon sokat verekedtünk, ahogyan az két fiúhoz illik. Az Illésben kerültünk össze először egy zenekarba, előtte külön utakon jártunk. Aztán az Illésben ez a „verekedés”, szópárbajjá nemesült. A feladatok megoldásának tekintetében több alkalommal sem értettünk egyet egymással, a többiek általában csak hallgattak, ránk bízták a viták kimenetelét.

4. Abban a srácban, aki a hatvanas években beatzenésznek állt, jó adag vagányságnak kellett lennie. Ön viszont sosem tűnt annak, a városi legendák sem szóltak a csajozásairól, tivornyáiról. Milyen fiú volt Szörényi Levi?

Soha nem használtam ki a népszerűségemet, a helyzeti előnyömet, nyilván ebben a konzervatív nevelés is közrejátszott, amit otthonról hoztam. Én a mai napig is úgy vagyok, hogy amit megkedvelek vagy szeretek, azt megpróbálom a magamévá tenni maximális mértékben, bármiről is legyen szó. Nyilván a régmúltban lányokra értendő, de most ettől elvonatkoztatva, legyen az egy étel, ha az nagyon jó, én abba beleszeretek és annak minden ízét kiélvezem. De lehet egy utazás, vagy akár mostanság a szép őszi táj.

5. Ha a pályájáról beszélünk, megkerülhetetlen hosszú éveken át hű alkotótársával, Bródy Jánossal való kapcsolata. 1983-ban az István, a király bemutatásakor még láthatóan minden rendben volt önök között. Az átmeneti – jó pár évig tartó – mosolyszünetet mi okozta? Mikor kezdtek el különbözni egymástól?

Valójában mindig is különböztünk. Ez nem is kérdés! Én úgy látom, így visszamenőleg, hogy a problémát az hozta ki, hogy nem az alkotási folyamatban éltük ki a gondolatainkat. A rendszerváltástól kezdve a média egyből lecsapott ránk. A Bródy vehemensen belevetette magát a politikába, és persze óhatatlanul felmerültek kérdések. Te így, te úgy! Ami nem hozott közelebb minket egymáshoz, de mindeközben a darabjaink folyamatosan mentek. Kár volt az elvesztegetett évekért, teljesen értelmetlen volt.

6. Idén három népszerű darab is jubilál. Az István, a király, a Kőműves Kelemen illetve a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, amihez eredetileg önt és Bródyt kérték szöveg- és zeneíráshoz, de ezt nem vállalták. Miért nem?

Mert Bródyval közösen úgy ítéltük meg, hogy a forgatókönyv szembe megy a beatmozgalom és a rendszer között éppen kivívott törékeny harmóniával. Örültünk annak, hogy Aczélék már nem piszkálnak bennünket, nincsenek botrányok, balhék körülöttünk. Erre a színpadra felkerül egy olyan darab ahol a rockzene kapcsán egy fekete bőrű férfit meggyilkolnak. Jó, hogy ez Amerikában történik, de miért van erre Magyarországon szükség? Nem tudtunk azonosulni a darabbal.

7. Jövőre ötvenéves az Illés, negyvenéves a Fonográf, ön pedig 2015-ben tölti be a hetvenedik évét. Mire számíthat a közönség? Esetleg fiával, Örssel újra egy színpadra lép?

Sokféle tervünk van a jubileumokkal kapcsolatban. Egy nagy koncert összesítené, összegezné a kérdésben megemlített évfordulókat.

8. Ha már a családról szót ejtünk: unokái szemében látja már a rock ’n’ rollos csillogást? S ha majd lázadó beatkorszakukba lépnek, mit fog nekik mondani? Mennyire lesz, lehet hiteles egy konzervatív elveket valló, de egykoron a szabad életről daloló rockikon?

Villő még csak féléves lesz, ám Szellő nevű lassan nyolcéves lányunokám nem a szemét csillogtatta, hanem egy zeneszám hatására, tökéletes „egészalakos” rock ’n’ roll-pózba vágta magát előttem – háromévesen! Rám nyugodtan lehet támaszkodni, mert konzervatív vagyok. Ugyanakkor ha konzervatív lennék szellemileg is, akkor semmire sem jutottam volna a pályámon. Ehhez kell a szabad gondolkodás, persze nem abban az értelemben, ahogyan a politikai erők elgondolják. Nem szabadosságról van szó, inkább az a fajta kötetlen és bilincs nélküli kiáradó érzés, ahogyan az ember felfogja a világot szellemileg.

9. Mennyire maradt benne a hazai zenei vérkeringésben?

Mindenki tud rólam, de én remeteéletet élek. Ha megszólítanak, például a Csík Zenekar, a Vujicsics Együttes, Demjén vagy Charlie, néhány szám erejéig aktív tudok lenni, de ezek a fellépések inkább kuriózumok. Teljesen nem akarom abbahagyni a zenélést, viszont egyre nagyobb stressz felkészülni egy fellépésre. Nincs már meg bennem az a korábbi felhajtóerő.

10. Hetvenhez közel a legtöbb emberben van némi szorongás: nem leszünk-e betegek, nem maradunk-e magunkra, lesz-e elég anyagi tartalékunk öregségünkre… Tépelődik ilyesmin?

Nem tépelődöm. Sőt! Bennem egyre inkább megerősödik az a gondolat, hogy mi a hosszú élet titka, azon kívül, hogy a Jóisten egyszer csak azt mondja: - Te! Itt a vége! És akkor annyi. (Ember tervez, Isten végez…) A hosszú élet titka a hosszú távú tervezés. Ha az embernek vannak tervei, azt az ember agya a hosszú távú tervezés esetén pozitív érzésként közvetíti az idegrendszernek, az idegrendszer meg pozitív rezonanciákat küld a szervezetnek. Noha nyilván a szervezetet sem szabad elhanyagolni.

+1. Lassan húsz éve borászkodik. Balaton-felvidéki boraival több ezüst- és aranyérmet elhozott különböző szakmai megmérettetésekről. Az otthonába látogatókat Szörényi-borral kínálja?

Hogyne, persze! Csak azt nem szeretem, hogyha elviszek egy vacsorameghívásra egy-két palack bort a sajátomból, és azokat még egy év múlva is viszontlátom a könyvespolcon. Ilyenkor mindig azt mondom a házigazdának, hogy nem kaptok bort legközelebb! Erre a gyakori válasz: de hát miért? Mi ezekkel dicsekszünk! Hogy dicsekszel a boraimmal, ha azt sem tudod, mi van a palackban?!

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.