Sok nyitott kérdés maradt Nagy Bandó András önvallomása után, amelyben elmondta: 44 év házasság után egy nála harminc évvel fiatalabb hölggyel kezd új életet, aki kislányt szült neki. A Bors újságírója, Földvári Zsófi megpróbálta szóra bírni. A humorista riporterünknek, s olvasóinknak leírta, miért tart ő és szerelme a nyilvánosságtól.
Kedves Zsófi!
Közösen olvastuk el a kérdéseidet, és úgy döntöttünk, hogy nincs értelme a válaszaimnak és az interjúnak.
Minden kérdésedre lenne korrekt válaszom, de a válaszaim akár Benned, akár az olvasókban újabb kérdéseket vethetnének föl, és folytatásos regényt mégsem szeretnék írni. Válaszaimban olyan mélységekig kellene elmennünk, ahová olvasót nem vihetek magammal, eddig sem beszéltem soha a privát életemről, a házasságunk mindennapjairól, mert ez éppúgy nem tartozik az olvasókra, ahogy az ő magánéletük sem tartozik reám.
Nem kutakodtam soha mások életében, kedvem sem lett volna azt a gumicsontot rágcsálni, amit ők már ízekre szedtek. Az eddig megjelent cikkek után ismét a lelátón ülők lettek a mindentudók, akik osztják az észt, talán, mert mások életében vérprofik azok is, akik a sajátjukat sem biztos, hogy kézben tudják tartani.
Sokan csak azt tudják elképzelni, hogy engem elcsábított egy rosszlány (mellesleg egy anyáról beszélünk, a kislányunk anyjáról), és hogy csakis a feleségem lehet az áldozat, akit én „elhagytam”. Az, hogy boldogan, vagy boldogtalanul éltünk együtt négy évtizeden át, kérdésként sem merül föl a magabiztosan ítélkezőkben.
Nem szeretnénk, hogy magyarázkodásnak tűnő válaszaimmal indítanék el egy senkinek sem jó kommentlavinát, terepet adva a felületesen véleményezőknek. Nem azért álltam a nyilvánosság elé, hogy bárki kénye-kedvének kitegyük a nem túl könnyen elért boldogságunkat. Csupán annyit szerettem volna tudatni, hogy sorsomban változás történt.
Nem okoltam érte senkit, nem mutogattam visszafelé, és magamat sem fényeztem. Tudom, ez sokak számára szenzációs bejelentés, számomra csupán az énemhez passzoló egyenes kiállás. Nem kevesen hallgatják el életük hasonló sorsfordulóját, és lehet, nekik is igazuk van, de ők nem én vagyok.
Kiállásomtól függetlenül nem szeretnénk látszat-, amolyan celebes kapcsolatot élni, magamutogatással és bulvármegjelenésekkel. Továbbra is csöndes együttlétben, harsány szenzációktól mentesen szeretnénk fölnevelni a kislányunkat.
Az eddigi szenzációmentes életem se a Bors, se más bulvárlap számára nem volt elég érdekes. Nem voltam eladható, nem voltam piacképes és értékteremtő sem a ragyogó gyermekköteteimmel, sem a nagysikerű más könyveimmel. Negyven éve lépek föl, ötven éve rajzolok, írok és szerepelek, ez értéktelennek tűnt az elmúlt évek során. Ritkán kérdezték meg, hogy hogy vagyok, mit írok, mire készülök. Természetesen arra sem volt kíváncsi senki, hogy boldog vagyok-e. Tudom, ez a kutyát sem érdekli, de ha így áll, akkor a boldogság hiánya miatt bekövetkező sorsfordulómon se akarjanak tort ülni.
Természetesen életem fontos történései lerakódtak és nyomot hagytak bennem, és amikor prózát írok, a szöveg szövetévé lesznek. Ami mondandóm bennem marad, föl- és megismerhető lesz akár az új regényemben, akár a novelláimban. A Dunántúli Naplóban megjelent és a Húzós című műsorban elhangzottakon kívül nem szeretnék beszélni sem a közelmúltamról, sem a jelenem alakulásáról. Teljes képet nem adhatok, ahhoz egy napilap felülete alkalmatlan. Ha pedig így van, akkor inkább kerüljük el a sebek okozására is alkalmas felületi kezelést.
Soraimat kezelhetitek válaszként is. Amennyiben az aláírásomig bezárólag szó szerint közlitek, hozzájárulok. Szeretettel gondolok azokra is, akik, nem tudva, mit tesznek, bántó kommentekkel támadtak ránk.
Üdvözlettel az Olvasóknak:
Nagy Bandó András
Még több hírért kattintson Facebook oldalunkra!
