Álmában is felsírt Terry Black tízéves kislánya, akit a zebrán gázoltak el hétfő délután. Fanni testén kék-zöld foltok éktelenkednek. Terry védte meg a népharagtól a gázolót.
Egy szülő számára óriási dilemma, miként nevelje önállóságra a gyermekét, hogy közben megóvja minden bajtól. Sokszor ez megvalósíthatatlan feladat, és ezt most Terry Black is a saját bőrén érzi.
Mint arról a borsonline.hu hétfő este beszámolt, az előadóművész örökbe fogadott kislányát, Fannit elütötte egy autó Budapesten, a Thököly és a Dózsa György út sarkán, a gyalogátkelőhelyen.
Egyértelmű, hogy a személyautó sofőrje egy szabálytalan manővert követően ért a gyalogátkelőhöz, amelyen a kislány rollerrel gurult át. Csupán a szerencsén múlt, hogy a gyermek az ütközés következtében csak könnyebb sérüléseket szenvedett.
– Szegény kicsi lány teste kék-zöld, a karja és a lába is – mondja a Borsnak Terry Black. – Ha nincs ott a roller, a lábát is elveszíthette volna, úgyhogy végül is szerencsésen megúszta a balesetet. Mentő vitte kórházba, ahonnan a kivizsgálások után hazaengedték. Nagyon megviselte a baleset, hajnali háromkor arra keltem, hogy álmában zokog.
Az apuka még most is zaklatottan számolt be lapunknak arról, hogy mit tapasztalt a helyszínre érve.
– Az ajtóban vártam a kislányt, métereken múlt, hogy nem ért haza. Ahogy meghallottam a csattanást, azonnal rohanni kezdtem, a szívem majdnem megállt, amikor fekve láttam a zebrán, mellette meg a kocsi keresztben. Az ütközés után szerencsére Fannika azonnal feltápászkodott, a szemtanúk – egy nőkből álló nagyobb csoport – neki akartak menni a sofőrnek, nekem kellett lecsillapítanom a kedélyeket.
Szerencsés vagyok, mert ha igazán nagy baj van, gyorsan össze tudom szedni magam, így nem lett tömegverekedés a gázolásból. A kocsit vezető fiú egyébként normális srác volt, a rendőrségi gyorsteszt nem mutatott ki sem alkoholt, sem drogot, egyszerűen be akart kanyarodni a tilosban, és nem vette észre a lányomat.
Terry kissé tanácstalan a baleset után, úgy érzi, talán felül kell vizsgálnia nevelési elveit.
– Évek óta önállóságra nevelem a gyerekeket, akik rendkívül szabálykövetők. Mindig azt tanítottam nekik, hogy csak a zebrán menjenek át, miután körülnéztek. Ezek után mit mondjak nekik? Amikor először elengedtem őket az iskolába, két hétig a hátuk mögött lopakodtam, hogy ne lássanak. Lestem őket, hogy betartanak-e minden szabályt. Szívem szerint el sem engedném őket, de az nem megoldás, ha kalitkába zárja a gyerekeket az ember.
