Nem akart róla beszélni, de a Bors megtalálta: VV Éva önként feküdt be egy kórházba, hogy megszabaduljon alkoholfüggőségétől, pánikbetegségétől.
Madárdal, szökőkút csobogása, zöldellő park – akárcsak egy erdei panzió, olyan a Merényi Gusztáv Kórház addiktológiája, azzal a különbséggel, hogy a Gyáli úton szinte egész évben telt ház van.
A Bors úgy értesült, alig egy hete ismert beteggel gyarapodott a közösség, az egyik épület emeletén, álmában leptük meg VV Évát. Az egykori valóság-show-hős először megrémült, de egy kiadós séta után megeredt a nyelve.
– Később akartam erről beszélni, és más fórumon, de már mindegy – magyarázta. – Egy hete, szerdán önként jöttem be ide, hogy megszabaduljak az alkoholproblémámtól és a pánikbetegségemtől. Nem szeretnék egyik helyről a másikra költözni, munka nélkül tengődni, öt év múlva az utcán fetrengeni. Normális életet akarok, be kell látnom, alkoholista lettem – ismerte el Éva.
– Mindenki önszántából van itt, de a kapu nyitva áll, bárki bármikor elmehet. Vannak, akiket ki kell rúgni, és vannak, akik itt bent sem hagynak fel az önpusztító élettel. A csoportos terápiákon hangosan vitázom velük.
A lejtőre került lány kevés látogatót fogad, igaz, vannak köztük hívatlanok is.
– Egy ember támogat, ő egyedül az, aki látogathat is. A családom is tud erről, és mellettem áll. Igaz, azok a „barátok”, akik nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy ilyen mélyre süllyedtem, itt is megtaláltak. Egyikük azt üzente: megdöglesz, a másik személyesen rontott be ide, hárman fogták le, és vezették ki, amikor rám támadt. Jól vagyok, egyre jobban.
– Rövidesen már ki is mehetek pár napra. Az első három hét a legnehezebb, de eddig nekem gyógyszerek sem kellettek ahhoz, hogy megálljam a helyem. Úgy gondolom, ennyivel már tartoztam magamnak –mondta Éva, aki meglepően nyugodt és kisimult volt a látogatásunk idején, azaz látszólag végre tényleg jó útra tért.
