Hugh Jackman számos filmben bizonyította tehetségét, de csak most jelölték először Oscar-díjra, a Nyomorultak musicalváltozatában nyújtott alakításáért. Sorozatunk mai részében első sikereiről olvashatnak.
Hugh Jackmannek attól a pillanattól lett életcélja a színészet, amikor betette a lábát az Actor’s Centerbe. – Körülbelül fél évre rá, hogy elkezdtem az iskolát, találkoztam Penny Williams-szel, aki a mene-dzserem lett. Ő már akkor nagymenőnek számított, ezért óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy elvállalt, és az ügynököm lett – emlékszik vissza Jackman, akire egyébként épp Penny ragasztotta a Hughey becenevet.
– Egy napon azt mondta: te, Hughey, elintéztem neked egy sorozatot. Hogy mit? – kérdeztem vissza döbbenten, mire közölte, hogy a Neighboursbe protezsált be, ami már 1985 óta ment. (A széria magyar címe Szomszédok, és a mai napig rendkívül népszerű Ausztráliában – a szerk.)
– Eszméletlen érzés volt, de a sors másként alakította a dolgokat, mint ahogy terveztük – folytatja Jackman. – Majd szétvetett az öröm és a büszkeség, de pont akkor jött egy másik lehetőség: a Western Australian Academy of Performing Arts néhány tanára látott egy próbajátékon, és felajánlották, hogy náluk folytassam a színészi tanulmányaimat. Nem adtak túl sok gondolkodási időt, egy hétvégém volt, hogy döntsek. Nem aludtam egy percet sem, álmatlanul forgolódtam, de végül a tanulást választottam – emlékezett vissza a színész, aki jó döntést hozott, a rangos színiakadé-miát 1994-ben kitüntetéssel végezte el.
– Az egyetem alatt már számos szerepet kaptam, és miután lediplomáztam, gyakorlatilag azonnal megtaláltak. Azaz, hogy pontos legyek: a diplomaosztó napján kértek fel egy másik tévésorozatba. Persze még akkor sem jutott eszembe, hogy musicalszínészként építsem a karrieremet, de valahogy felfigyeltek a hangomra. Amikor műsorvezetőként is bemutatkoztam, többen megjegyezték, hogy milyen kellemes baritonom van. Nem igazán vettem komolyan ezeket, úgy gondoltam, nyilván csak udvariaskodnak.
Aztán amikor Penny 1995-ben azzal jött, hogy vállaljam el Gaston szerepét a Szépség és a Szörnyetegben, vagyis hogy énekeljek a show-ban, tényleg kiborultam. Mondtam neki: te tényleg komolyan gondolod, hogy nekem találták ki a musicalt?! Kézzel-lábbal tiltakoztam, mindent bevetettem. Azt hiszem, sem előtte, sem utána nem rendeztem akkora balhét, mint akkor.
De végül mindig a nők győznek, Penny csak rádumált – nevetett a színész, aki valóban sokat köszönhet bulldogtermészetű menedzserének: olyan komoly sikert aratott első musicalszerepével, hogy ennek köszönhetően megkapta az első MO Award-jelölését – ausztrál művészeti díj –, és persze sorban jöttek a felkérések is.
(Folytatjuk)
