A színész a saját szemével látta, hogy mi folyik a rácsok mögött. Ezekből az élményekből táplálkozik Szalai Vivien új könyve, amely őszinte krónika a magyar börtönökben zajló sokkoló eseményekről.
„Amíg átjutunk, arról panaszkodik, hogy a nyolc színjátszóból kettőt valószínűleg ki kell venni, mert kapott egy fülest, hogy rivóznak. Na, akkor néhány szót a rivóról, a börtön legkedveltebb és leggyakoribb kábítószeréről. A rivó egy gyógyszer, persze a börtönben szigorúan tilos. Ha egy szemet vesz be valaki, és mondjuk kávét iszik rá, úgy érzi, mintha speedezne. Pörög, szétveti az energia, kívülről viszont egy lelassult, benyugtatózott ember látszatát kelti.
Ha több szemet vesz be, a hatás lórúgásszerű, totális kábaság, nyálcsorgás, állva alvás, eszméletvesztés. Nem egy nagy utazás, de itt bent maga a mennyország. Rá lehet könnyen kattanni. A kávé és a cigi mellett ez a legnagyobb üzlet. Ha valaki rivós kutya, arról mindenki tud, az őrök is, mert annyira látványos a hatása. Aki nem használja, az mélyen megveti a függőt. Ezért a »rivós kutya« kifejezés.”
„Szóval, ha tényleg ketten rajta vannak a cuccon a játszók közül, az nagyon nem fasza! Veszélyeztetik az előadást, nemcsak magukkal csesznek ki, hanem a többi résztvevővel is. Nem tudnak próbálni, ne adj isten, játszani, és kész a botrány.
Az Ales ezért a próba előtt mindenkit összehív, és elmondja az információt. Megnevezi mindkét gyanúsítottat, kiemelve, hogy ha csak egyszer is észrevesz valamit, azonnal kivágja őket a csapatból. Mindkét srác tagadja, fogadkoznak, nagyon sajnálom őket, hogy magyarázkodniuk kell. Nem hiszek már senkinek. Tudják, ez börtön.
Feljövünk, tévézünk, én szereztem egy szem rivót, ki akarom próbálni, milyen a hatása. Tudom, hogy tiltott, de egy szemet még az őrök is kiröhögnek. Van, aki harminc-negyven darabot is bevesz, attól zombivá válik.
Négy órakor vettem be, és semmi sem történt. Talán az egyensúlyérzékem lett labilisabb, de nem röhögtem, a kedvem sem lett jobb, le sem lassultam tőle. Egy tabletta volt, lehet, hogy öt vagy tíz már megcsapná az embert.
Aztán hideg zuhany: a szomszéd zárkában megint megcsináltak egy csávót. Feljött az őr, megkérdezte, hogy melyik a srác kabátja, majd egyetlen mozdulattal kivett a zsebéből egy zacskót. Fű és tíz darab rivó volt benne.
Gondolom, nem a csalhatatlan fegyőri szimat vezette pont ehhez a kabáthoz és pont ahhoz a zsebhez, tökmindegy, a csávó fogdára került. De ha már ez megtörtént, a szomszédos zárkákat is végighipizték. Minket emberségesen, de ahol a srác lakott, ott az utolsó fogpiszkálót is a földre szórták, tételesen átnézték, aztán pakolhatták vissza.”
