Koós János százéves korában lábteniszezni szeretne, de addig is rendületlenül dolgozik, vitorlázik és csigavacsorával borzolja vendégei gusztusát. Koóstoló nevű hajóján értük utol az örökifjú énekest.
Koós János nem vesz tudomást az évek múlásáról. Sőt, amíg az előző évtizedekben az egész nyarat vitorlázva töltötte, addig mostanság fáradhatatlanul dolgozik, és csupán fennmaradó idejében hajókázik.
– A fesztiváloknak hála, sokkal több fellépésem van nyáron, mint annak előtte – árulta el az énekes. – Élvezem. A közönség is szeret. Nálam alap, hogy a mai napig csak élőben énekelek. Annál viccesebb nincs, mint mikor a színpadon egyedül áll az énekes, és a háttérben szól a nyolcvantagú cigányzenekar.
Az örökifjú énekest legtöbbször a balatonfüredi kikötőben lehet lencsevégre kapni. Emellett gyakran megfordul fülei nyaralójában is, ahová szívesen csábítja saját készítésű vacsorára barátait. A közismerten jó szakács hírében álló Koós vendégeinek arcáról azonban hamar lefagy a mosoly.
– Előszeretettel készítek csigát. Először a haverok szabadkoznak, hogy ők ilyet nem esznek, aztán kénytelenek megkóstolni. A végén az utolsó darabig elpusztítják őket – mesélte az énekes, aki viszont soha nem szed kétszer az ételből, mert azt már egészségtelennek tartja.
Többek között ezzel magyarázza jó fizikumát, amit csak legendás humorérzéke előz meg. Az idén hetvenötödik életévét betöltő Koós még legalább huszonöt évre tervez.
– Még párat alszom, és azon kapom magam, hogy nyolcvanéves lettem. Na, onnantól nem öregszem majd tovább! – árulta el terveit. – Jó életem volt! Van egy gyönyörű feleségem, két gyönyörű gyerekem és egy rosszcsont unokám. A fél világot beutaztam, de százévesen még szeretnék lábteniszezni.
