Unalomig ismételni magam nem akarom, ezért nem jövök megint azzal, hogy a Csillag születikben (meg a többi tehetségkutatóban is ugyanúgy) lassan a szociális rászorultság többet nyom a latba, mint maga produktum, inkább azt mondanám, hogy szánalomból senki nem lett sztár még nálunk sem, a vak lánytól a kacskalábú dumagépen át a csantavéri szegény mesemondóig mind oda kerültek vissza, ahonnan elindultak, mielőtt mutatták volna őket a tévében vagy írtak volna róluk a színes magazinok.
Most itt van ez a Plazma nevű gyerek (amúgy Németh Zoltán), aki 19 éves korára ilyen-olyan okból (főleg lustaságból) sem érettségit, sem szakmát nem szerzett, alkalmi segédmunkásként dolgozott itt-ott, de sehol nem találta a helyét értelemszerűen.
És akkor ez a Plazma fiú egyszer csak ott állt a zsűri előtt és valami irdatlan trágár rappelést nyomott le végtelenül amatőr módon, amitől mindenki elájult, még a Puzsér is lelkendezett elég rossz ütemben, mert éppen nem kellett volna.
Most ott tartunk, hogy ennek a srácnak senki nem mondja meg, hogy öcsém, előbb tanulj, állj a lábadra, aztán majd jöhet a hiphop, az emszízés, a seggig letolt bő gatya, a félrecsapott baseballsapka; nem, inkább avval hitegetik őt is meg az összes többi link csórógyereket is vele együtt folyamatosan, hogy a tévé fog nyerő arcot csinálni belőlük automatikusan, mer’ akit mutatnak kétszer-háromszor főműsorban, meg akiről összehordanak minden baromságot az újságok, és ezrek ténferegnek virtuálisan a Facebook rajongói oldalán, az már megfogta az isten lábát, csak győzze elkölteni a sok pénzt, amit onnantól kezdve keresni fog a baromi nagy sztárságával.
Mint az elődök példája is remekül mutatja..
