Napok óta búcsúzkodásnak ható megemlékezések hallhatók a Sláger Rádió Bumeráng című műsorában. Bochkor Gábor és Boros Lajos rajongói hívások sorában ecsetelik, milyen sokat köszönhetnek a reggeli műsornak. Bochkorék azonban nem temetni készülnek sikeres ébresztőjüket, inkább együtt ünnepelnének a hallgatókkal.
Beteg emberekben tartották a lelket
Aligha számítottak a Bumeráng szerkesztői arra, hogy ennyi megindító történettel keresik meg őket a hallgatók. Egyikük tíz vetélés után tizenegyedik magzatát várta veszélyeztetett terhesként, ágyhoz kötve. A nehéz időszakban csak a Bumeráng tartotta benne a lelket. Sopen is Bochkorék műsorában talált támaszt, miközben arra várt, hogy rosszindulatú daganatával megműtsék.
– A bal herémben találtak rákot. Be kellett feküdnöm a kórházba, ahol már hajnalban arra vártam, hogy bekapcsolhassam a rádiót. Rengeteget segített a Bumeráng, azzal, hogy elterelte a figyelmemet arról, ami rám várt – árulta el Sopen. Karvai Sándor elvesztette a látását, számára a Sláger Rádió az egyik legfontosabb kapcsolat a külvilággal.
– Nekik köszönhetem, hogy elfogadtam a vakságomat, sok erőt adnak nekem. A társaim családtagként tekintek rájuk, életem részévé váltak. Nagyon fájna a hiányuk – mesélte Sanyi, akinek dédelgetett álma, hogy egy mosolyturné minden állomására elkísérhesse kedvenceit.
Aligha számítottak a Bumeráng szerkesztői arra, hogy ennyi megindító történettel keresik meg őket a hallgatók. Egyikük tíz vetélés után tizenegyedik magzatát várta veszélyeztetett terhesként, ágyhoz kötve. A nehéz időszakban csak a Bumeráng tartotta benne a lelket. Sopen is Bochkorék műsorában talált támaszt, miközben arra várt, hogy rosszindulatú daganatával megműtsék.
– A bal herémben találtak rákot. Be kellett feküdnöm a kórházba, ahol már hajnalban arra vártam, hogy bekapcsolhassam a rádiót. Rengeteget segített a Bumeráng, azzal, hogy elterelte a figyelmemet arról, ami rám várt – árulta el Sopen. Karvai Sándor elvesztette a látását, számára a Sláger Rádió az egyik legfontosabb kapcsolat a külvilággal.
– Nekik köszönhetem, hogy elfogadtam a vakságomat, sok erőt adnak nekem. A társaim családtagként tekintek rájuk, életem részévé váltak. Nagyon fájna a hiányuk – mesélte Sanyi, akinek dédelgetett álma, hogy egy mosolyturné minden állomására elkísérhesse kedvenceit.
Dobos Péter
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
