Vadidegenek segítenek, ha bajban vagy

Segít az anyacsoport

A Bezzeganya Facebook-csoportjában több mint 6500-an vagyunk. Tucatnyi bejegyzés érkezik, főképp tanács- és véleménykérések, de sokszor csak egy-egy vidám vagy megható fotó, esetleg érdekes cikk érkezik a hírfolyamba. Rettentő büszke vagyok a közösségünk tagjaira, mert bár itt is előfordul feszültség, a segítő szándék valahogy erősebb.

Nemrég egy anyuka szomorú bejegyzést írt, el volt keseredve, magányában a csoporttagokhoz fordult. Nem telt bele sok idő, több százan válaszoltak neki, biztatták, dicsérték, tartották benne a lelket. Több mint ötszáz komment érkezett, melyeket olvasva könny szökött a szemembe. Van értelme az anyaközösségeknek!

Volt, aki cigarettáról való leszokásban kért (és kapott) segítséget a csoportban. Kérdeztek tápszerrel, kiságyba való matraccal, a szoptatás abbahagyásával, fogzást segítő keksszel, babaöltöztetéssel, dezodorral, hasfájással, gyeddel/családi pótlékkal, állattartással, fogváltással kapcsolatban, és még sorolhatnám a témákat.

Inspirálódunk

Az egészségügyi kérdésekkel mindig fenntartásaim voltak, én azt gondolom, az orvosi kérdések megválaszolásának a feladata az orvosé, mert adott esetben a jószándékú tanácsok veszélyesek is lehetnek. Ezt szerencsére több anyatársam is így gondolja, felhívva erre a csoporttagok figyelmét. Viszont ha egy-egy egészségügyi kérdés sok hozzászólást, további kérdéseket vet fel, vagy gyakran előkerül, akkor meg tudunk keresni szakembert, gyakorló orvost, aki felelősséggel tud tanácsot adni, amit a BA felületén közzétehetünk.

Így megvalósulhat, hogy együtt írjuk a blogot. Posztokat kapunk tőletek, emellett olyan témajavaslatokat, gondolatokat, amik már a csoportban látszik, hogy sokakat érdekelhetnek, ezért érdemes később megírni őket. Együtt gondolkodunk a minket érdeklő dolgokról, és bár néha konkrétan nem tudunk segíteni, legalább van egy fórum, ahol a hasonló gondokkal küzdők megbeszélhetik a tapasztalatokat. De a konkrét segítségnyújtásra is rengeteg példa volt a Bezzeganya fennállása óta, gyűjtöttünk műtétre, kerekesszék-kiegészítőre, adtunk össze tanszereket, babakocsit, téli meleg gyerekruhácskákat, ha szükség volt rá.

Támogatjuk egymást

Sokszor egyébként nem is maga a probléma a gond, hanem az, hogy az édesanya úgy érzi, egyedül van vele, nincs, kihez forduljon. Nagyon sokat segít, ha azt látjuk, a másik anya is tapasztalt hasonlókat, a másik anyuka is keresztülment olyan dolgokon, mint mi, és meg is osztja tapasztalatait, tanácsait. Az érzés, hogy nem vagyunk egyedül, megnyugtató. És van, hogy nem is a jótanácsok a legfontosabbak, hanem csak megértésre, bátorításra, támogatásra és szeretetre van szükség – ez az, amit napról napra tapasztalok a csoportban.

Egy-egy arccal vállalt, őszintén feltett kérdés kapcsán több tucat anyuka ugrik és segít azonnal, ismeretlenül is. Talán egyre kevésbé jellemző a kioktató, lekezelő stílus, bár itt is előfordulnak piszkálódások. De mintha kezdenének észbe kapni az emberek: összefogva sokkal messzebbre juthatnak, mint gyűlölettel és acsarkodással. Én bízom benne, hogy a jövőben is türelmesek leszünk egymással, segítünk a másiknak, nem nézzük le, ha valamit nem tud, és nem oktatjuk ki, ha más a véleménye, mint nekünk. És nem csak a fórumokon és csoportokban.

Hajrá, anyukák! Hajrá, közösségek! Köszönjük, hogy vagytok!

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?