Ikreket vársz? Ez tragédia!

Amikor megtudták, hogy ikreket várok, a többségnek az volt a reakciója, hogy én szegény és mennyire sajnálnak, és majd ki fogok készülni, neki egy gyerektől is vége, hát akkor majd nekem kettővel! A szokásos jótanács: most aludj sokat, mert később nem tudsz. Miért, most előre ki tudom majd magam aludni? Be tudok spájzolni alvásból? Vagy hogyan gondolják? És a részvétnyilvánítástól kezdve minden volt. Amíg nem mondtam, hogy két baba van a pocakomban, addig jaj, de jó, gratulálok, amint mondtam, lekonyultak a szájak, és jöttek a sajnálkozások. Néha képen tudtam volna törölni őket. Miért kell sajnálni? Meg amúgy is az ember tele van félelemmel, pláne egy első babás kismama, és akkor még jönnek ezek rá. Hát csodás volt. Sokáig tartott, mire ezeket tudtam kezelni, de aztán már én is kinyitottam a számat, és közöltem velük hogy nem kell engem, vagyis minket sajnálni, mert nagyon várjuk őket és akarjuk őket, és majd mi mindent megoldunk, de ha nem megy, akkor adjon egy számot, amin éjjel-nappal hívhatom és átugorhat segíteni. Ekkor már inkább arrébb álltak.

Ilyenkor a kedves biztató szavak kellenek. Szerintem. A legjobb egy ügyfelem volt, aki miután látta, hogy terhes vagyok, kérdezgetett. Mondtam neki, hogy ikrek, húha, úristen, szokásos, de én már ezt elengedtem a fülem mellett. A következő kérdés: tudja a nemüket? Mondom: hát még nem, de szeretnénk, ha egy fiú, egy lány lenne, erre ő: hát igen, legalább ebben legyen szerencséjük. Mondom tessék, mi van? Lepergett előttem, ahogy a fejét az íróasztalba nyomom, de türtőztettem magam, csak mint egy jó ügyintéző mosolyogtam, és közöltem vele, hogy mi minden esetnek örülni fogunk, mert eleve szerencsések vagyunk. De tényleg azt hittem, megütöm. Hogy lehet ilyet mondani? Ezek mai napig kérdések bennem. Ha nem tudjuk felfogni, hogy valakinek ikrei lesznek, akkor inkább ne mondjunk semmit, csak max. annyit, hogy gratulálunk, és kész. Ilyenkor nem gondolnak bele abba, hogy milyen ezt egy kismamának hallgatni? De tényleg? Nekem eszembe nem jutna ilyet mondani.

Olyan is volt, aki azt mondta akkor most éljem ki magam. És mégis mit ért ez alatt? Járjak bulikba? Végül is igen szépen mutatnék a táncparketten, mondjuk egy bálnatáncot lenyomhattam volna. Ejtőernyőzzek, bungee jumpingoljak? Vagy mégis mi a fenére gondolt, hogy éljem ki magam, így két gyerekkel a hasamban? Nem értettem, azt válaszom neki, hogy már megvolt, azért lettek ikrek.

Sajna ennek a jótanácsnak a megfogadását - bár tényleg nagyon akartam kiélni magam -, meggátolta az, hogy a terhesség 30. hetében elkezdett rövidülni a méhnyak, és a külső méhszáj egy ujjnyira kinyílt. Ekkor kórházba kerültem, ahol kaptam tüdőérlelő injekciót, és megfigyeltek. De a babák hál istennek nem akartak jönni, ők köszönték, de jól voltak bent. Négy napig élveztem a kórház „vendégszeretetét”. A szülésig otthon kellett pihennem, a feladat: a 35. hétig kihúzni.

Folyt. köv.

neni

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?