Bajt okoznak az engedetlen feleségek

A Mikve nyolc szereplőjében sokkal több közös vonás van, mint azt gondolnák. Először is, nők, másrészt ortodox zsidó nők, akik minden hónapban elmennek a mikvébe – a rituális megmerítkezésre kialakított fürdőbe –, hogy a havi ciklusuk lezárásaként megtisztuljanak a házaséletre.

Ezen a kézenfekvő hasonlóságon túl – akármennyire is különböző karakterek –, van még két dolog, amiben egyeznek: mindannyian engedelmes feleségek és mindannyian hazudnak.

Szemérmetlenül hazudnak. Hiszen mindenki tudja, hogy Chedvát nem azért borítják kék-zöld foltok, mert folyton elesik, mint ahogy állítja. Ha így lenne, ugyan miért zárkózna némaságba a kislánya, Elisheva? És vajon miért hagyja a fürdő vezetője, Soshana az újonnan felvett segítőjére Shirára a fürdő bezárását minden kedden? Miféle dolga van, amiről senkinek sem beszél? Miért tölti az éjszakákat Shira a fürdőben, ahelyett, hogy hazamenne a férjéhez? Igaza lenne Hindinek, aki azt állítja, hogy egy férfit látott kilopakodni reggel a fürdőből?

Bár ki sem lépünk a csempézett négy fal közül, lassan kibontakozik a nyolc nő élete, nemcsak az, mi történik odakint, a buszon vagy a politikában, de még inkább, hogy mi történik odahaza, a négy fal között.

A két kulcsfigurán keresztül két világ csap össze. Soshana, aki ügyel arra, hogy a vallás törvényeit mindig szigorúan betartsák – ha a rabbi úgy rendelkezett, hogy senki sem használhat hajkondícionálót a mikvében, hát akkor senki ne használjon –, hamar vitába keveredik Shirával, aki szerint egy nő rendelkezhet a saját testéről – és életéről. Soshana szerint nincs fontosabb, mint engedelmes feleségnek lenni. És a végén Shira, aki pedig nem is vallásos családból származik, veszi rá mindannyiukat, hogy álljanak ki a meghurcolt Chedva mellett, vállalva ezzel a bélyeget, hogy nem engedelmes feleségek.

Budapesten is van mikve, de nem kell elmenni oda, hogy részesei legyünk a darab világának. Szeresd a feleséged és engedelmeskedj férjednek, mondja a keresztény vallás is, és kérdés, hogy hol a határ – meddig tart az engedelmesség és hol kezdődik a szabad akarat. Meg aztán néha összekeverednek a dolgok, ki tartozik szeretettel, ki engedelmességgel, „nem vagy engedelmes feleség”, kiabálja a telefonba a hat gyereket nevelő Esti a férjének, amikor pedig nagy szükség van a segítségre, mert az elbarikádozott fürdő ajtaját betörni készülnek a törvény szavát számonkérők.

Az izraeli író, Hadar Gadron ezt a kérdést feszegeti darabjában, amelynek magyar változatát Kovács Krisztina és az egyik főcímszerepet játszó Eszenyi Enikő írta. Bár eleinte a dialógusokat döcögősnek hallottam, a darab végén úgy éreztem magam, mintha egy jól megkomponált szimfóniát élvezhettem volna, amelyben minden egyes mozdulatnak, nyögésnek, pillepalack-roppanásnak és vízcsobbanásnak pontosan illő helye van.

Helye van nyilván a jelenetek előtt-között felhangzó éneknek is, a női hang parodisztikus magasságokba emelkedésének (utánaolvasásból kiderül: ő férfi), a csellónak, ami aláfesti, elválasztja a jeleneteket.

A nyolc színésznő összehangolva adta elő a szimfóniát, Kovács Patríciát most is, mint mindig, nagyon szerettem, ezúttal a laza, bevállalós – de mégis engedelmes – feleség szerepében, Tóth Orsolyának meg, akinek összesen egy mondata volt, elhittem egy nézéséből, homlokráncolásából, szemöldök-rándításából, hogy súlyosan traumatizált, pajkos, szeretetre és oltalomra vágyó, komisz gyerek.

Nincs igazi happy end, de nem értek egyet a nővéremmel, a darabnak igenis van feloldása, sőt, pozitív a vége, annak ellenére, hogy nem mindenki ússza meg ép bőrrel azt a pillanatot, amikor szembenéz magával.

Mikve, színdarab két részben, Pesti Színház, rendezte: Michal Dočekal, író: Hadar Galron.

kertedi

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?