A Mikve nyolc szereplőjében sokkal több közös vonás van, mint azt gondolnák. Először is, nők, másrészt ortodox zsidó nők, akik minden hónapban elmennek a mikvébe – a rituális megmerítkezésre kialakított fürdőbe –, hogy a havi ciklusuk lezárásaként megtisztuljanak a házaséletre.
Ezen a kézenfekvő hasonlóságon túl – akármennyire is különböző karakterek –, van még két dolog, amiben egyeznek: mindannyian engedelmes feleségek és mindannyian hazudnak.
Szemérmetlenül hazudnak. Hiszen mindenki tudja, hogy Chedvát nem azért borítják kék-zöld foltok, mert folyton elesik, mint ahogy állítja. Ha így lenne, ugyan miért zárkózna némaságba a kislánya, Elisheva? És vajon miért hagyja a fürdő vezetője, Soshana az újonnan felvett segítőjére Shirára a fürdő bezárását minden kedden? Miféle dolga van, amiről senkinek sem beszél? Miért tölti az éjszakákat Shira a fürdőben, ahelyett, hogy hazamenne a férjéhez? Igaza lenne Hindinek, aki azt állítja, hogy egy férfit látott kilopakodni reggel a fürdőből?
Bár ki sem lépünk a csempézett négy fal közül, lassan kibontakozik a nyolc nő élete, nemcsak az, mi történik odakint, a buszon vagy a politikában, de még inkább, hogy mi történik odahaza, a négy fal között.
A két kulcsfigurán keresztül két világ csap össze. Soshana, aki ügyel arra, hogy a vallás törvényeit mindig szigorúan betartsák – ha a rabbi úgy rendelkezett, hogy senki sem használhat hajkondícionálót a mikvében, hát akkor senki ne használjon –, hamar vitába keveredik Shirával, aki szerint egy nő rendelkezhet a saját testéről – és életéről. Soshana szerint nincs fontosabb, mint engedelmes feleségnek lenni. És a végén Shira, aki pedig nem is vallásos családból származik, veszi rá mindannyiukat, hogy álljanak ki a meghurcolt Chedva mellett, vállalva ezzel a bélyeget, hogy nem engedelmes feleségek.
Budapesten is van mikve, de nem kell elmenni oda, hogy részesei legyünk a darab világának. Szeresd a feleséged és engedelmeskedj férjednek, mondja a keresztény vallás is, és kérdés, hogy hol a határ – meddig tart az engedelmesség és hol kezdődik a szabad akarat. Meg aztán néha összekeverednek a dolgok, ki tartozik szeretettel, ki engedelmességgel, „nem vagy engedelmes feleség”, kiabálja a telefonba a hat gyereket nevelő Esti a férjének, amikor pedig nagy szükség van a segítségre, mert az elbarikádozott fürdő ajtaját betörni készülnek a törvény szavát számonkérők.
Az izraeli író, Hadar Gadron ezt a kérdést feszegeti darabjában, amelynek magyar változatát Kovács Krisztina és az egyik főcímszerepet játszó Eszenyi Enikő írta. Bár eleinte a dialógusokat döcögősnek hallottam, a darab végén úgy éreztem magam, mintha egy jól megkomponált szimfóniát élvezhettem volna, amelyben minden egyes mozdulatnak, nyögésnek, pillepalack-roppanásnak és vízcsobbanásnak pontosan illő helye van.
Helye van nyilván a jelenetek előtt-között felhangzó éneknek is, a női hang parodisztikus magasságokba emelkedésének (utánaolvasásból kiderül: ő férfi), a csellónak, ami aláfesti, elválasztja a jeleneteket.
A nyolc színésznő összehangolva adta elő a szimfóniát, Kovács Patríciát most is, mint mindig, nagyon szerettem, ezúttal a laza, bevállalós – de mégis engedelmes – feleség szerepében, Tóth Orsolyának meg, akinek összesen egy mondata volt, elhittem egy nézéséből, homlokráncolásából, szemöldök-rándításából, hogy súlyosan traumatizált, pajkos, szeretetre és oltalomra vágyó, komisz gyerek.
Nincs igazi happy end, de nem értek egyet a nővéremmel, a darabnak igenis van feloldása, sőt, pozitív a vége, annak ellenére, hogy nem mindenki ússza meg ép bőrrel azt a pillanatot, amikor szembenéz magával.
Mikve, színdarab két részben, Pesti Színház, rendezte: Michal Dočekal, író: Hadar Galron.
kertedi
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.