

Az állkapocs helyzete és a testtartás között szoros, kétirányú kapcsolat van. Ebből fakadóan megeshet, hogy szó szerint minden a fogaidnál kezdődik. Még az is előfordulhat, hogy nem csupán az ülőmunka miatt görnyedsz vagy éppen feszíted meg a derekadat, hanem egyszerűn csak rosszul zárod a fogsorodat.

Az emberi test nem különálló alkatrészekből áll, hanem egy finoman összehangolt rendszerből. Létezik egy láthatatlan tengely, amely összeköti az állkapcsodat és a gerincedet: az állkapocs helyzete közvetlen idegrendszeri és izomlánc-kapcsolatban áll a nyakkal, a vállövvel és a gerinccel. Ha a fogsor zárása harmonikus, a fej súlypontja optimálisan helyezkedik el a gerinc felett. Amint ez az egyensúly felborul, a test kompenzálni kezd. A kompenzáció pedig ritkán marad helyi szinten: továbbterjed a nyaki szakaszra, a hátra, a derékra. Ezért van az, hogy egy ártatlannak tűnő harapáshiba akár teljes testtartásváltozást is okozhat. Ugyanakkor a fordított irány is létezik. A kérdés nem az, hogy van-e kapcsolat, hanem az, hogy melyik indítja el a láncreakciót.
Ha a fogsorod jól zár: a fej súlya egyensúlyban van a gerincoszlop felett, a test függőlegesen szerveződik. Ilyenkor a vállak kevésbé esnek előre, a mellkas nyitottabb, a gerinc természetes görbületei harmonikusan működnek.
Amennyiben a felső állkapocs előrébb helyezkedik el: a fej súlypontja előre tolódik. A test erre gyakran előre görnyedéssel reagál: a nyak előre csúszik, a vállak beesnek, a testsúly az elülső láncra terhelődik. Ez hosszú távon nyaki fájdalmat, vállövi feszülést és hátközépi problémákat okozhat.
Ha viszont az alsó állkapocs áll előrébb: a test sokszor hátrafelé tolja a súlypontját, mintegy ellensúlyozásként. Ez a deréktáji szakaszon fokozott terhelést hozhat létre: a medence billen, az ágyéki görbület megváltozik, a gerinc nem egyenesnek, hanem feszesen megtörtnek hat.

Egy másik elmélet szerint az állkapocs nem az ok, hanem a következmény. Ha tartósan előreesett fejjel ülsz, sokat görnyedsz, vagy aszimmetrikusan terheled a tested, a nyak és az állkapocs izmai folyamatos alkalmazkodásra kényszerülnek. Idővel ez az állkapocs nyugalmi helyzetét is megváltoztathatja. A gerinc eltérései – például fokozott háti görbület vagy medencebillenés – az egész izomláncot áthangolják. Az állkapocs ebben az esetben felveszi azt a pozíciót, amelyben a test a legkevesebb energiát használja. Ez magyarázat lehet arra, miért jelenik meg fogszorítás, állkapocsfeszülés vagy harapási eltérés olyan embereknél is, akiknek korábban nem volt fogászati problémájuk.
Az állkapocs és a testtartás kölcsönösen hatnak egymásra, és könnyen kialakulhat egy ördögi kör: a rossz harapás rontja a tartást, a rossz tartás tovább torzítja az állkapocs helyzetét. Éppen ezért egyre több szakember hangsúlyozza a komplex szemléletet, ahol a fogazat, a testtartás, a mozgás és az idegrendszer együtt kerül vizsgálatra.
A jó hír az, hogy az állkapocs–testtartás kapcsolat nem egyirányú csapda, hanem egy olyan rendszer, amely tudatos beavatkozással újraprogramozható. Nem egyetlen csodamegoldásról van szó, hanem több, egymást erősítő lehetőségről.
Ha a probléma strukturális – vagyis a fogsor zárása, az állcsontok helyzete eltér az ideálistól –, akkor a fogszabályozás és harapáskorrekció valódi alapmegoldást jelenthet. A helyesen záródó fogsor nemcsak esztétikai kérdés: segít abban, hogy a fej súlypontja visszakerüljön a gerinc fölé. Nem véletlen, hogy sok esetben a nyaki és háti panaszok enyhülése is megfigyelhető, miután a harapás rendeződik.
Meglepően sokan egész nap szorítják a fogaikat anélkül, hogy ez tudatos lenne, lehet, hogy te is éppen ezt teszed. A helyes nyugalmi állkapocshelyzetben a fogak nem érnek össze, de egyvonalban helyezkednek el, a nyelv lazán a szájpadláson pihen, az ajkak finoman zártak. Ennek tudatosítása már önmagában csökkentheti a nyaki és vállövi feszülést, és finoman segíti a gerinc természetes tartását.
Ahogy a test többi izma, úgy az állkapocs körüli izomzat is tanítható. Gyengéd mobilizáló és koordinációs gyakorlatok segíthetnek visszaállítani az egyensúlyt a rágó-, nyak- és arcizmok között. Ezek nem erőltetett edzések, hanem finom újrahuzalozások – sokszor már napi pár perc is érezhető változást hoz.
Mivel a kapcsolat kétirányú, az állkapocs javítása önmagában ritkán elég. Gyógytorna, manuálterápia, tartásjavító mozgásformák, mint például jóga, pilates vagy funkcionális tréning segítenek abban, hogy a test elfogadja és megszokja az új állkapocs-helyzetet. Így nem alakul ki újabb kompenzáció máshol a gerinc mentén.
Ez a 3 egyszerű otthoni gyakorlat sokat javíthat a helyzeten, ezért érdemes kipróbálnod. Fontos, hogy közben ne érezz fájdalmat, tehát ne erőből csináld. A cél a finom újrahangolás, nem a küzdelem.
Ez a gyakorlat segít az idegrendszernek megjegyezni, milyen az egészséges nyugalmi állkapocshelyzet.
Így csináld:
Ez növeli az állkapocs mozgástudatosságát, és segít csökkenteni az egyoldali terhelést.
Így csináld:
Ez a gyakorlat segít újra összehangolni az állkapcsot a nyaki gerinccel – ott, ahol a tartás gyakran megtörik.
Így csináld:
Bors tipp:
Ha naponta csak 3–5 percet szánsz ezekre, már az is elég lehet ahhoz, hogy csökkenjen a feszülés az állkapocsban, a nyakban és a vállövben – és a tartásod is természetesebbé váljon.
Az állkapcsod nem csupán előre és hátra tolódhat el, hanem oldalirányba is, ami gerincferdülést okozhat. Ha szeretnél erről többet megtudni, nézd meg ezt a videót:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.