A beteg hét héttel a műtét után meghalt. A boncolás feltárta, hogy az áttétek elérték a tüdejét, a szívét és a bordáit.Több mint 200 évvel később Christina Messiou, a londoni kutatócsoport vezetője analizálta a hajdani páciens daganatmintáit."Gyorsan eszembe jutott az oszteoszarkóma, vagyis a csontrák, ahogy ránéztem a mintákra, de John Hunter esetleírása is rendkívül pontos volt: egybeesett azzal, amit ma tudunk a betegség folyamatáról. Az új, nagy kiterjedésű csontképződés és az elsődleges daganat külleme valóban a csontrákra jellemző" - magyarázta az orvos.Az orvos a londoni Royal Marsden kórház orvosai véleményét is kikérte, ők modern képalkotó eljárásokkal erősítették meg az évszázados diagnózist.Messiou, aki maga is szarkómaspecialista, elmondta, hogy nemcsak a korabeli kórmegállapítás volt döbbenetesen pontos, de a páciens kezelése is a maihoz hasonló elveket követett.A kutatás izgalmas része azonban Messiou szerint még csak most következik: Hunter több daganatmintáját is vizsgálatnak vetik alá, hogy mikroszkópos és genetikai módszerekkel összehasonlítsák őket mai tumormintákkal."Őszintén szólva nem nagyon tudjuk, mit fogunk találni. A rák kétszáz évnyi evolúcióját tanulmányozva érdekes lesz látni, változott-e valami, és a lehetséges módosulások kapcsolatba hozhatók-e az életmódból fakadó kockázatokkal" - mondta Messiou, aki kutatótársaival a British Medical Journal aktuális számában írt eddigi eredményeiről.Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.