Mai tudásunk szerint a vérből nem lehet vastagbélrákot diagnosztizálni.
A tumormarkerek olyan anyagok a szervezetben – a vérben, a vizeletben, a szövetekben –, amelyekről megállapították, hogy egészséges embereknél nincsenek jelen vagy csak alacsony koncentrációban találhatók meg, s kimutatásuk rosszindulatú daganatok jelenlétére utalhat.
Tumormarkerek lehetnek fehérjék, hormonok, antigének. Fontos jellemzőjük ugyanakkor, hogy nemcsak daganat esetén emelkedhetnek meg, értékeik változását gyulladás vagy más élettani folyamat is befolyásolhatja. S olyan fordított (álnegatív) eset is előfordulhat, hogy a szervezetben bizonyítható módon ott a daganat, a vizsgált tumormarker szintje mégis normális.
Emiatt a tumormarkerek – egy-egy kivételtől eltekintve – nem alkalmasak betegségszűrésre. (Kivétel például az idősödő férfiaknál a prosztatarák miatt követett prosztataspecifikus antigén, a PSA, ám a PSA szintjét is többszörösére emelheti egy gyulladás is, tehát önmagában diagnózisra nem alkalmas, inkább figyelemfelhívó jelentősége van.)
Az onkológiában a tumormarkereket leginkább a daganatos betegek kontrollvizsgálatainak részeként alkalmazzák, ezek a laboratóriumi vizsgálatok támpontot adhatnak ahhoz, mennyire hatékony az alkalmazott kezelés (csökkenő értékek), vagy indokolt-e alaposabb góckutatást indítani a kiújulás, az áttétképződés ellenőrzésére (emelkedő értékek).
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.