Időről-időre felmerül a kérdés: mennyiben felelős a beteg a saját betegségéért, s mennyiben várhatja el milliós-tízmilliós terápiák alkalmazását, ha közben önmaga továbbra is önpusztító életmódot folytat?
Leggyakrabban ez a kérdés dohányzás összefüggésében vetődik fel, de a kérdés gyakorlatilag korlátlanul kiterjeszthető, hiszen például az alkoholfogyasztás vagy az egészségtelen táplálkozásból eredő elhízás is számon kérhető lenne, mint betegséget előidéző tényező. (Amíg a társadalombiztosításban nem, a magán egészségbiztosításokban ezeket kockázati szorzóként figyelembe is veszik, s magasabb biztosítási díjat kell fizetnie annak, aki az életmódjával növeli a betegségek kockázatát.)
Dr. Kovács Gábor,az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet főigazgató-főorvosa álláspontja szerint orvosi szempontból nem lehet megkülönböztetni a betegeket, s korlátot szabni a terápiának aszerint, hogy kinél mi okozta a betegséget, hiszen erre sok esetben nem is lehet egyértelmű választ adni. Arról viszont már folytak előzetes tárgyalások, hogyan lehet a betegeket motiváltabbá tenni abban, hogy aktívan járuljanak hozzá a gyógykezelés eredményességéhez.
Egy elképzelés szerint nem a dohányzás tényétől tennék függővé a gyógyszerek finanszírozását, hanem a leszokási szándéktól, például hogy a dohányzó beteg hajlandó-e bekapcsolódni egy leszokást segítő programba. Ha vállalja a részvételt, azt úgy ítélnék meg, hogy a maga részéről megtette azt, ami elvárható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.