A vakbélgyulladás (appendicitis) elnevezés félrevezető, mert nem a vakbél gyulladásáról van szó, hanem annak csak egy része, a féregnyúlvány (vermis appendicularis) heveny megbetegedéséről. Hazánkban évente mintegy tízezer vakbélműtét (appendectomia) történik, ezzel a vakbélgyulladás a leggyakoribb olyan megbetegedés, amely sürgős sebészeti beavatkozást igényel. Tüneteinek felismerése, a betegség diagnosztizálása mindazonáltal nehéz feladat.
A vakbélgyulladás kialakulásához vezető út a féregnyúlvány elzáródásával kezdődik. Ez leggyakrabban bélsárkő miatt következik be, ám az elzáródás oka lehet még idegentest, daganat is, továbbá a közvetlen kiváltó ok gyakran ismeretlen marad. Kisgyermekkorban gyakran hasmenésseljáró fertőzés vagy felső légúti megbetegedés mellett jön létre, a kórokozók feltételezhetően a vér vagy a nyirokkeringés útján telepednek meg a féregnyúlványban.
A vakbélgyulladás jellemző tünetei
Sajnos nincs olyan tünet, amelynek fennállása esetén a diagnózis teljes pontossággal kimondható lenne. Hiába gyakori betegség, diagnózisa egyes esetekben mégis komoly szakmai kihívást jelent a vizsgáló orvosnak, főleg kisgyermekeknél, akiknél a hasi panaszok igen gyakoriak, és bármely más betegség jelei lehetnek.
A vakbélgyulladás legtöbbször rossz közérzettel, étvágytalansággal és bizonytalan köldöktáji, majd gyomor tájéki fájdalommal indul. A folyamat előrehaladásával a fájdalom erősödik, görcsös jellegűvé válik, és a jobb alhas területére lokalizálódik (kisgyermekek ezt nem mindig jelzik).
Jelentkezhet hányinger és hányás, főleg gyermekeknél. Felnőtteknél jellegzetes tünet a székrekedés, gyermekeknél viszont hasmenés és hígabb széklet is előfordulhat. Jellemző a hőemelkedés, a magas láz vagy hidegrázás viszont a betegség súlyosbodását vagy szövődmény kialakulását jelzi. A perforatio diffúz hasi érzékenység és a has kőkemény állapota hívja fel a figyelmet, a beteg általános állapota gyorsan romlik.
A fizikális vizsgálat folyamán az orvosban korán felvetődik az appendicitis gyanúja, melyet egyszerű, speciális eljárásokkal lehet bizonyosabbá tenni (például a láb meghatározott irányú mozgatása jellemző helyen okoz fájdalmat a has területén).
Vérvétel mindig történik, amelynek az eredménye jelzi a gyulladás mértékét, és a műtéti kezeléshez elengedhetetlen információkat szolgáltat a beteg általános állapotáról. A vizelet vizsgálatát is el kell végezni.
Gyakran kerül sor hasi és mellkas röntgen-, hasi és kismedencei ultrahangvizsgálatra.
A vakbélgyulladás kezelése
A vakbélgyulladás műtéti úton (appendectomia) kezelhető, amit általános altatásban végeznek sebészeti vagy gyermeksebészeti osztályon. A műtét során megnyitják a hasüreget, eltávolítják a féregnyúlványt, ellenőrzik a szomszédos területeket. Az eltávolított részből minden esetben mintát küldenek szövettani vizsgálatra.
Szövődmény jele nélkül a hasüreget zárják, amennyiben például tályog (gennygyülem) található, ún. draint hagynak meg, melyen keresztül a műtéti területről származó folyadék ürülhet és biztosítja a műtét utáni öblítés lehetőségét. Egyes esetekben antibiotikumos kezelés válik szükségessé.
A beteg komplikációmentes esetben a műtét utáni első napon felkelhet.Diéta szükséges, ám néhány napos kórházi tartózkodás után haza is mehet a páciens, a műtétet megelőző aktív életformához 4-6 hét fizikai kímélet után fokozatosan térhet vissza.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.